~Öröklét~Loki ff.

Udvarlási tanácsadás

Kissé szorongva léptem be az ajtón. Ahogy végignéztem a folyosón ahol a rabok várakoztak a... mire is? Az életük végére?

Minden esetre erős gyomorideggel fordultam balra, ahol azonnal felismertem az alakot, akit kerestem.

Loki hanyatt feküdt az ágyán dobált valami fém tárgyat. Egy elfojtott sóhaj tört fel belőlem mikor megláttam, s a kezem összekulcsolva magam előtt megálltam az üvegfal előtt.

A herceg mintha csak megérezte volna a jelenlétemet, abbahagyta a dobálózást és a lábát leemelve az ágyról felült.

-Nahát, kit fújt ide a szél...?-kérdezte továbbra is ülve, sőt, kissé meg is támaszkodott a térdén miközben előrébb hajolt.

Egy szót sem szóltam, nem is mozdultam. Egyedül a tekintetem futtattam körbe a celláján.

-Miért jöttél ide? Kárörvendeni? Esetleg szemrehányást akarsz tenni azokért amiket mondtam vagy tettem?-szegezett nekem további kérdéseket, amiket úgyszintén válasz nélkül hagytam.

-Meddig fogsz itt állni, mint valami szent, hm?-kérdezte valamivel ingerültebben. Szinte azonnal felállt az ágyról és az üvegfal elé lépett, farkasszemet nézve velem.-Rajta, mondd csak ki, amire gondolsz!-tette hozzá sziszegve.

Kilométerekről lerótt róla, hogy feszélyezi a helyzet. A Hatalmas Loki be van zárva és nem teheti azt kénye kedve szerint, amit akar. Eddig mindig teljes pompájában láttam csak, amikor volt mire föl fitogtatnia a felsőbbrendűségét. Most, hogy fordult a kocka, ezt nem viselte valami jól. Nem is vártam mást.

-Számítottam rá, hogy hamarosan meglátogatsz, bár beletelt egy kis időbe.
Tessék, itt vagyok! Megkaptad amiért jöttél, most már jöhetsz azzal, hogy van igazság ezen a nyomorult világon. Hallod amit mondok, Grace?

Nem reagáltam továbbra sem. Felesleges lett volna valamiféle szócsatába keveredni vele. Tudtam, hogy ezt akarja, és hogy mennyire élvezné, ha így lenne. Pontosan ezért vártam még.

-Szólalj már meg!-parancsolt rám.

-Ha számítottál volna rá, talán alaposabb munkát végzel-intettem a fejemmel a herceg ágya felé, ahol a néhány szilánk hevert elszórtan.

A férfi lepillantott a földre, majd negédesen elmosolyodott és lassan megrázta a fejét, ezzel nyíltan elismerve, hogy igazam van.

-Elég a varázslatból, Loki!

-Ahogy akarod-lépett hátra, s megszűnt létezni körülötte minden illúzió.

A cella belül borzalmas állapotban volt. A benti bútorok közül aligha volt pár ép, ledöntve, felborítva hevertek szanaszét. Loki viszont ugyan úgy állt előttem, mint korábban. Rajta semmi sem változott.

-Megkaptam amiért jöttem-feleltem végül hűvösen, majd elindultam az ajtó irányába. Elég volt aznapra ebből a fogdából, ahogy Lokiból is.

***

-Grace?-nyitotta ki valaki óvatosan az ajtómat.

Az ágyamon ülve egy könyvet bogarásztam, bár nem éppen a leírt sorokon járt az eszem. Felpillantva, azonnal kiszúrtam Thort, aki az ajtón kukucskált befelé. Nem tudtam nem megmosolyogni ahogy próbált halk és észrevehetetlen maradni.

-Hm?-dünnyögtem dallamosan, miközben meg sem próbáltam eltűntetni az arcomról annak a jelét, hogy mennyire szórakoztat a látvány.-Miben segíthetek, Menydörgés istene?

A férfi belépett az ajtón és becsukta a háta mögött.

-Nem tudom hogyan kezdjem, nehéz az ilyet elmagyarázni.