~Öröklét~Loki ff.

A palotán túl

Nem kapok levegőt, túl sok ideje futok.

A tornateremhez érek, ahol egy hosszú szűk folyosó húzódik. Innen nyílnak az ajtók az öltözőkhöz, de bármelyiket rángatom, mindegyik zárva.

Hallom, hogy az üldözőm közel jár, ezért tovább sietnék, viszont ott jelenik meg, ahol nem számítottam rá: a folyosó azon végén, amerre idáig tartottam.

Megtorpanok, a pulzusom valahol az egekben. A rossz világítás miatt azonban csak egy alakot tudok kivenni, hegyes görbe szarvakkal...

Rémülten ültem fel az ágyon. A hálóingem teljesen átázott a verejtéktől a torkom pedig száraz volt akár a sivatag.

Körbenéztem, de Lokit sehol sem találtam. A nap már bőven felkelt és nekem ez fel sem tűnt?
Ami azt illeti, csodásan pihentem, valahogy úgy éreztem biztonságban vagyok Loki mellett. Egyébként furcsa módon, ő egyáltalán nem használta a paplant, pedig éjjel igazán hideg volt a kastélyban.

Felálltam és álmosan törölgettem a szemem. Egyedül voltam a szobában, ami elég kellemetlen érzés volt. Sok filmet láttam már, ahol ketten fekszenek le aludni, de a lányt egyedül hagyják reggelre. Bár az ilyen filmektől többnyire tiltottak minket, ezért csak titokban láttam párat. Sosem értettem miért, egy kevés akció, lövöldözés, nem a világ vége.

Úgy gondoltam, végre lehetőségem nyílt szemügyre venni alaposabban Loki becses kincseit. Első alkalommal nem tudtam, mert a herceg is jelen volt, de most végre itt volt a remek pillanat.

Az ablak melletti ágyon aludtam, csecsebecséi pedig pontosan a fekhelye mellett lévő polcon hevertek.

-Mennyi könyve van...-sóhajtottam és tetszőlegesen kiválasztottam egyet, amit szimpatikusnak találtam, hogy belenézhessek.

-És ha hozzáérsz bármelyikhez is, könnyen eltörhet a kezed!

Összerezzentem és megpördültem. Hát ilyen a földön sincs!

-Azt hittem teljesen egyedül vagyok!-fakadtam ki.

-Meghiúsítva- fogta össze Loki kezeit a háta mögött és elmosolyodott.-Ti midgardiak átaludjátok a fél életeteket.

-Az alvás jó dolog-vontam meg a vállam.-Miért, ti mégis mit csináltok ötezer éven át, ha még pihenni sem tudtok rendesen? Főleg ti, hercegek.

-Szóval unalmasnak találod Asgardot?-vonta fel a szemöldökét kihívóan. Innen már értettem a célzást, ezért belementem a játékába.

-Végtelenül!-válaszoltam kis rájátszással a hangomban.

***

-Mielőtt annyira beleélnéd magad, elmondanám, hogy Asgard, ha úgy tetszik vízből kiemelkedő sziklákra épült. Könnyen lehetnek véletlen balesetek, amiket persze szeretnék elkerülni-pillantott le rám a herceg.

Még, hogy szeretné elkerülni... A hangsúlyából ítélve talán azonnal meg kellett volna állnom, úgy mondta, mintha bármikor képes lenne előidézni egy hasonló "balesetet".

-Nagyon vicces vagy Loki...-morogtam.

Valahol a palota alatt járhattunk. Valóban igaza volt, mintha a vízből találomra sziklák nőttek volna, hol nagyobb, hol kisebb darabokban. Mi most történetesen az utóbbiaknál kiépített ösvényen sétáltunk, ezért a peremhez nem igazán merészkedtem. A kilátás festői szépségű volt, viszont Loki köntörfalazott mondata is elég valóságosnak hangzott, ezért maradtam inkább az általam biztonságosnak ítélt zónán beül.