~Öröklét~Loki ff.

A kilenc birodalom

-Ki akar látni, Thor?-kérdeztem a férfi mellett szökdelve a hosszú folyosókon át.

Ő mintha meg se hallotta volna előbbi kérdésemet, hosszú percekig nem adott választ.

-Loki nem mesélt az édesanyánkról?-szólalt meg végre. A hangja most különösen mélynek tűnt.

Megráztam a fejem. Lokival szinte semmiről sem beszéltünk, nemhogy az anyjáról. Jobban belegondolva talán ő lett volna az utolsó személy, akit a herceg megemlített volna.

-Ő most nagyon beteg. Ezért nem jött el a vacsorára sem, de már hallott rólad és látni szeretne-mosolyodott el barátságosan.

-És, mikor érünk oda?-kérdeztem egy kis szünet után, mire Thor azonnal megállt. Nem voltam biztos abban, hogy valami rosszat mondtam volna, vagy valami más miatt torpant meg a férfi. Kérdőn néztem fel rá.

-Megjöttünk!-nyitotta ki a mellette lévő ajtót.

Ez, meglehetősen váratlan volt.
Kíváncsian léptem be a szobába, ahol egy hatalmas ágy terült el középen. Rajta egy középkorú hölgy pihent, aki még állítólagos betegsége ellenére is gyönyörű volt. A bőre ugyan sápadtabb volt és arca vékonyabb a kelleténél, méltóságteljes és... királynői volt.

Amikor beléptünk, a fejét felénk fordította. Thor bizonyára azt hitte, hogy alszik, mert csak ezután biccentett, és köszöntötte őt.

-Anyám, ő itt Grace-tolt egy kicsit előrébb az ágyhoz.

-Gyere ide, gyermekem!-nyújtotta felém törékeny kezét.

Habozva ugyan, de közelebb léptem hozzá és óvatosan megérintettem a tenyerét. Lassan leültem az ágya szélére. Láttam, hogy mondani akar valamit.

-Gyönyörű ifjú hölgy válik majd belőled-mosolyodott el fáradtan. -Annak, hogy Thor nem hagyott ott, oka van, ha még nem is érted, hogy mi lehet az.

-Én itt ugyan mit számíthatnék? Csak egy ember vagyok az istenek közt-csóváltam meg a fejem, mintha a feltételezés maga is butaság lenne.

-Most még talán így látod, de te sokkal többre vagy hivatott. Ha...-folytatta volna, amikor az ajtó ismét kinyílt.

Hátrapillantottam, majd azonnal felálltam és leszegtem a fejem. Odin sétált be. Őszinte meglepettséget láttam az arcán.

-Ti meg mit kerestek itt?

-Jöttünk meglátogatni anyámat. Szeretett volna találkozni vele-biccentett Thor felém.

Odin már éppen mondani akart valamit, amikor megelőzve az incidenst közbe szóltam. Gondoltam ez kisebb vétek, mint vitába keveredni az uralkodóval.

-Így van uram, de már megyünk is. Épp indulni készültünk-néztem fel lassan, majd még utoljára Frigga felé fordultam.-Köszönöm és remélem minél hamarabb meggyógyul!

Ezután Thor keze alatt kibújva a résre nyitott ajtón kipréseltem magam. Tovább siettem a folyosón, mintha menekültem volna onnan, majd megálltam és megpihentem a fal és a márványpadló tökéletes derékszögében. Hamarosan Thor is követett. Azt hittem kérdésekkel fog bombázni, de ehelyett leült mellém a kőre és nem szólt semmit.

-Miért gyűlöl engem, Thor?-kérdeztem kissé könnyes szemekkel.-Én sohasem ártottam neki, de ha mégis, nem volt szándékos!

-Odin nem gyűlöl téged csak...-kezdett volna a magyarázatába de a puszta tekintetemmel félbeszakítottam őt. Az arcom azt sugározhatta, mintha csak azt mondtam volna, "ugye ezt te sem gondolod komolyan"?

-Szóval atyámnak rengeteg feladata van királyként. Hallottál már a kilenc birodalomról?

Megcsóváltam a fejem. A mai napig azt sem tudtam, hogy a földön kívül más bolygón is lehet élet. Persze mindig volt néhány marslakó mániás bolond az árvaházban, de én sohasem vettem őket komolyan.

Thor hirtelen felállt, és felém fordult, nyújtva a kezét.

-Gyere, mutatok valamit!

Utunk egy hatalmas csarnokba vezetett, ahol maga a nagy trón helyezkedett el. Thor egyedül hagyott ott engem néhány pillanatra, amíg én elképzeltem ahogy Odin fenn ül a pulpitud tetején. Őszintén szólva nem volt nehéz.

Thor egy nagy könyvel a kezében tért vissza, amit kinyitott miután leültünk a trónhoz felvezető lépcsősor szélére. Egy hatalmas fa rajzát ábrázolta az egyik oldal.

-A világfa első gyökere vezet Niflheimbe, a holtak otthonába. A második gyökér az óriások országába, melyet jég és hó borít. Végül a harmadik gyökér a Mimirbrunnba visz. Az ágak a kilenc birodalom mindegyikét jelentik. Itt van Asgard, Vanaheim, Álfheim, Midgard, Jötumheim, Svartálfaheim, Helheim, Niflheim és végül Muspelheimr-mutatott a könyvben rajzolt fa egyes részeire.
A kilenc birodalom legfőbb istensége Odin, nagy teher nehezedik a vállára. Volt vele nekem is jónéhány összetűzésem, de tudom, hogy jó király. Te nem tettél ellene semmit, viszont ő megfelelő trónörökösre vágyik, és azt hiszi hogy...

-Hogy túl sok időt fogsz rám pazarolni-hajtottam le a fejem.

A férfi közelebb ült hozzám, és a karjával finoman átölelt engem oldalról. Ez olyan érzést adott, mintha attól a pillanattól fogva védve lennék a világ dolgaitól. A szívemet melegség öntötte el. Sohasem tudtam milyen szeretve lenni, hisz a szüleimet nem ismertem, de ő megadta nekem a lehetőséget, kaptam a bizalmából. Szívet melengető érzés volt.

-Thor?-kérdeztem halkan.

-Igen?

-És Lokival mi lesz? Ha csak egy ember veheti át a trónt, aki te leszel... Ez nem bántja ez őt?

-Ő nem érzelgős fajta-csóválta meg a fejét.-Bár, ha belegondolok a családban másnak sem erőssége a nyílt beszéd.

-Azért biztosan minden rendben van köztetek?

-Én nem látok többet, mint testvéri viták. A döféseket leszámítva...

-Tudod mit? Ezt a kérdést felteszem neked majd később is. Kíváncsi leszek a válaszodra.

-Tudod mit? Késő van, menjünk és keressünk neked egy szobát!-állt fel mellőlem Thor.

Így, ülve még kisebbnek éreztem magam, ezért azonnal felugrottam.

-Pedig igazán nem vagyok álmos!-ásítottam szinte azonnal egy nagyot, ami elárult engem.

-Nem, hát persze-mosolyodott el Thor, majd kisétáltunk a csarnokból.

Ekkor még nem is tudtam, hogy kit hagytunk magunk után. Valaki sötét árnyként hallgatta a beszélgetésünket, megbújva egy nagy oszlop mögött. Miután elmentünk halványan elmosolyodott, és hátát a hideg márványnak vetette.