"-Van egy tervem, amivel mind a ketten jól járunk. Én hallgatok arról amit bent láttam, de te cserébe nem hagysz ott többet. Ezt nem szegheted meg, hazugságok istene!-nyújtottam felé a kezemet.
Loki egy pillanatig hezitált, majd végül kezet fogott v...
-Playboy, milliárdos és emberbarát. Mellesleg Vasember, és a megmentőd is.
-Tehát Tony Stark.
-Tehát én-szállt le velem a földre Vasember.
-Köszönöm-tettem le a lábam, és finoman megütögettem a mellkasát, mintha csak azt akartam volna megtudni milyen hangja van. Az arca elől ekkor eltűnt a páncél, így végre szembe tudtam vele nézni.-Mit kell most tennünk?
-Mi ez a többes szám? Neked semmit, Hófehérke. Szerintem menj és pihenj egy kicsit, mert fal fehér vagy!
-Nem fogok itt állni tétlenül, amíg Lokival harcolnak!
-Akkor jobb lesz, ha leülsz. Bízd ezt a melót a profikra! Vagy azt akarod, hogy Aranyhaj újra kidobjon a tornyomból?-vonta fel a szemöldökét, majd a sisakja ismét teljesen eltakarta az arcát, repülésre készen fordult el tőlem. Mivel nem kapott tőlem semmi választ, folytatta.
-Remek. Ha megiszol valamit a környéken, mondd, hogy én fizetem. Vedd úgy, hogy meghívtalak egy italra!
Ekkor Tony felrepült az égbe, olyan gyorsasággal, hogy az már szinte fárasztó volt a szemnek.
-Imádom, amikor komolyan vesznek az emberek...
***
Végül... Tudom milyen nyomorultul hangzik, de azt tettem, amit Stark mondott. Beültem egy rohadt kávézóba, és limonádét kevergetve meredtem magam elé. Valóban ennyi lett volna ez az egész? Elintézik Lokit, majd visszamegyünk Asgardba? Hogyan tudnék úgy élni velük, mintha semmisem történt volna?
Az órámra néztem, majd ki az ablakon. Mennyi ideig tarthat ez az egész? Bár valóban naiv dolog volt azt hinnem, hogy Lokit csak úgy leszerelik, aztán megyünk haza, mint aki jól végezte dolgát.
Egyszer csak egy csattanásra lettem figyelmes, és hogy a ruhám csupa víz lett. Egy fiú matatott az asztalomnál, ebből tudtam is, ő borította fel az italomat.
Összerezzentem amikor odakaptam a tekintetem, de más egyébre nem volt időm, ugyanis a srác azonnal magyarázkodni kezdett.
-Szia én öhm... ne haragudj!-habogta, és eközben felnézett rám, majdnem egy csomagnyi szalvétával, na meg a poharammal a kezében.
Szinte kölyökkutyára hajazó barna szemei megbánóan és meglepetten csillogtak, szintén barna haja kissé csapzott volt. Vékony ajkait összepréselve várta a reakciómat. Elég fiatalnak tűnt.
-Semmi baj, már egyébként is melegem volt-mosolyodtam el.
-A-a nevem Peter Parker-mutatkozott be. Kissé, mintha zavarba jött volna.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
