~Öröklét~Loki ff.

A segítség

-Ezt most hadd összegezzem! Thort kiátkozták a birodalomból, Odin pedig nem tér magához. Ki uralkodik most Asgardon?-biccentettem oldalra a fejem.

Heimdall sárga szemei aggodalmasan fürkészték az én kékjeimet, miközben alig észrevehetően felkönyökölt az asztalra. Kint beszélgettünk, a palota kertjében. Úgy festett senki sem fog megzavarni minket, egy lélek sem járt a közelünkben. Tőlünk nem messze húzódott egy híd, melyre néhány holló röppent.

-Tehát Loki-állapítottam meg, egy kis csend után.-És nekem kellene visszahoznom Thort?

-Igen. De én nem nyithatom ki neked a kaput, nem árulhatom el a királyomat, bárki legyen is az-bólintott.

-Hát egyedül pedig nem fogom tudni megoldani-csóváltam meg a fejemet, miközben gúnyosan felnevettem.

-Akkor keresned kell valakit-jelent meg Heimdall arcán egy halovány mosoly.

***

-Oh cseszd meg...-tettem a kezem a kilincsre, majd benyitottam az épületbe, amire egyáltalán nem voltam kíváncsi, és szerettem volna életem végéig elkerülni.

Odabent kábító gőzként csapott az arcomba, a rengeteg különbféle kölni andalító illata. A kezemmel kezdtem legyezni az orrom előtt, hátha ezzel el tudom űzni a túl tömény parfümáradatot.

Prüszkölve léptem át a küszöbön, viszont a benti látvány még inkább megszédített.
Szép szóval... elég lengén öltözött lányok mászkáltak mindenfelé. Az ablakokat hosszú függönyök takarták, odabent pedig fáklyák világítottak. Talán ezzel akartak egzotikusabb hatást elérni?

Szóval ha már odáig süllyedtem, hogy bejussak egy bordélyba, gondoltam nem szerencsétlenkedek sokáig, elhozom amiért jöttem. Neki is láttam volna a keresésnek, ha valaki nem állja utamat eközben.

-Mondd csak tündérem, mi tenne boldoggá ma este?-simított végig a karomon egy fekete hajú lány. Lenge öltözékéről próbáltam nem tudomást venni, bár elég figyelem felkeltő volt.

-Ami nekem kell, abban te nem hiszem, hogy tudnál segíteni.

-Minden vendégünk ugyan azt akarja. Gyere, hadd lássuk, mi kell neked!-kezdte simogatni a kézfejemet, majd egy ajtó felé húzott volna, mikor ellent tartottam neki.

-Nem, nem erről van szó!-csóváltam meg a fejemet.-Egy lányt keresek.

-Milyen meglepő...-tette csípőre kezét a sötéthajú szépség. A korábbi kedvessége nyomban eltűnt, már inkább türelmetlennek neveztem volna.-Van neve is?

-Bella. A haja...-kezdtem volna bele a leírásba, amikor mintha csak azonnal tudta volna kiről beszélek, elsietett előlem.

Meglepetten pislogtam a lány után, majd a falnak támaszkodva várakoztam. Óráknak tűnt amíg távol volt pláne, hogy eközben egy vöröshajú rám kacsintott. Kezdtem magam egyre kínosabban érezni, ezért idegesen a hajammal kezdtem babrálni, mire odasétált hozzám a keresett nőszemély.

-Te vagy az, aki engem keres?

-Igen. A segítségedre van szükségem.

-Milyen munkáról van szó?

-Nem túl nehéz, bár nem tudom, hogy téged mennyire fog leterhelni...-tűnődtem el a lányt méregetve.

-Oh ne aggódj, ez a szakterületem-legyintett nyugodtan.

-A kapunyitás?

-Nevezhetjük így is-bólintott vigyorogva, mire összezavarodottan, a homlokomat ráncolva felkaptam a fejem.

-Hogy mi?

-Mi?

***

-Várj, akkor ezt tisztázzuk még egyszer! Te kinyitod azt a valamit, átmész rajta,...

-Te pedig elfordítod a pallost, és kiveszed a helyéről. Pontosan ennyi a dolgod-bólintottam a halántékomat masszírozva.

Miközben áthaladtunk a hídon Heimdall felé, minimum négyszer magyaráztam el neki a dolgát. Kezdett a dolog kissé fárasztani, viszont a kapuőr nem segíthetett, én pedig nem hagyhattam nyitva a Bifröstöt csak úgy.
Heimdall már messziről feltűnt, viszont az együttérző mosoly az arcán csak akkor, mikor megérkeztünk a közvetlen közelébe.

-Köszönöm, hogy segítesz!-biccentettem felé hálásan.

-Én nem csinálok semmit. A többi a ti dolgotok-sétált le a lépcsőkön, hogy a kezembe adhassa a pallost.

-Azt kell elfordítanom? De egy pallos nem is így néz ki.

-Nálatok talán nem...-tettem egy kicsit sem ízléses utalást, de egyszerűen bosszantott a lány butasága.

-De fogadjunk, hogy jobban bánok vele, mint te.

-Te mondd csak, Loki mit evett rajtad egyáltalán?-fordultam felé, immár a hirtelen fellobbant dühtől szinte vöröslő arccal.

-Ne felejtsük el, ki segít kinek-emelte fel a mutató ujját és közelebb lépett hozzám fenyegetően.-És ki beszél itt múltidőről? Az egyik kedvence vagyok, bár ne csodálkozz rajta. Te elég szerencsétlenül csinálhatod, ha melletted megtartott magának engem is-húzta ajkait gúnyos mosolyra.

Egy hajszálom múlt, hogy ne rontsak neki ott és akkor. Megmagyarázhatatlanul tört rám a harag és a csalódottság miközben Lokiról mesélt, de fogalmam sem volt, miért. Egyszerűen csak szét akartam tépni a kis szajhát, de valami megállított.

Pontosan Heimdall pallosa, amit elém tartott, és jelentőségteljesen meredt rám, mintha csak azt mondaná:

"Ennek nem most van itt az ideje..."

Elvettem tőle a fegyvert, és felsiettem a lépcsőkön, hogy a helyére illeszthessem. Valóban, nem volt sok időnk, a kapu szinte azonnal megnyílt, amit Loki bármikor észrevehetett.

-Fordítsd el, és húzd ki! Nem maradhat nyitva!-kiáltottam hátra a lánynak, majd inkább meg sem várva, hogy mit fog szerencsétlenkedni mögöttem, átléptem rajta.