~Öröklét~Loki ff.

A szabadság ára

Sziasztok!

Nagyon ritkán írok hasonlót a részeim elejére vagy végére, de úgy döntöttem, most kellene. Szóval rájöttem én is, hogy a world nem feltétlen egy isten-program, nem szűr ki minden helyesírási hibát. Most itt a nyár, megpróbálom kijavítani azokat, amiket találok, tőletek viszont elnézést kell kérnem miattuk, mert rendkívül tönkre tudnak tenni egy jó storyt olvasáskor. Köszi a megértést, igyekszem a javítgatással!

♡

《¤•◇•¤》

A hajnal első sugarai Loki szobájában értek. Ő a hátán feküdt. Mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt. A fejemet a vállán pihentettem, kezemmel átöleltem, pont ahogy ő a hátamat. Sohasem éreztem ekkora nyugalmat és békét. Talán nem is velem történt meg mindez? Csak egy álom volna?

Megéreztem a simítását a derekamon. Felébredt? Óvatosan megemeltem a fejem, hogy ezt ellenőrizni tudjam, Loki szemei azonban csukva voltak. Hihetetlen ez a férfi... Óvatosan megcsóváltam a fejem, majd lassan leemeltem magunkról a takarót és az ajtóhoz léptem a lehető leghalkabban. Loki talán most tudott igazán pihentetően aludni, nem akartam felkelteni.

Lassan nyomtam le a kilincset, a legapróbb neszek elkerülésére törekedtem. Alig hagytam rést is, épp csak annyit, hogy kiférjek, majd be is csuktam magam mögött. Egy ideig még az ajtót figyeltem, majd mikor a lépcsők felé fordultam, valaki ott termett előttem, közvetlen.

A szívemhez kaptam és hangosan feljajdultam. Muszáj volt hátra lépnem, különben neki is mentem volna az illetőnek.

-Jó reggelt, kedvesem!-vigyorgott velem szemben Loki. Láthatóan jól mulatott a bénaságomon, kezeit összefűzte a háta mögött.

-Te... én... azt hittem...-mutattam előbb rá, magamra, majd az ajtóra.

-Hogy alszom? Grace, ennél azért korábban kell felkelned, hogy csak úgy kisurranj. Jelen esetben szó szerint.

-Látom, megint humorodnál vagy!-bólintottam.-Mit terveztél mára?

-A bosszantásodon kívül?-indult meg az oldalamon a lépcsősor irányába.

-Az nem számít! Lételemed-emeltem a mutatóujjamat a levegőbe.

-Egyértelműen a te hibád.

-Micsoda? Hogy piszkálsz?

-Olyan áldozat típus vagy-fordította felém a fejét egy elfojtott mosoly kíséretében.

-Ha az lennék, valószínűleg a bátyádat választottam volna.

-Vála...?-állt meg a lépcsősor alján és a kezével ráfogott a csuklómra.-Ha jól emlékszem a tegnap estére, nem te kezdeményeztél.

-A nők választanak először. Ezt mindenki tudja. Sajnálom Loki, ilyen az élet.

-Ez ostobaság. Mióta lettél férfigyűlölő?-vonta fel a szemöldökét.

Alig tudtam visszafogni a nevetésemet, a szabad kezem a szám elé emeltem és félig elfordultam tőle.

-Igazad van, ehhez is két ember kellett-vallottam de továbbra is kuncogva.

-A a a! Az egyikük isten-javított ki a herceg.

-Aki nincs tisztában az élet dolgaival.

-Szerintem te nem lehetsz velük tisztában, mert ha tudnád most mi fog következni, biztosan nem mondtál volna hasonló butaságot-emelte a kezünket a mellkasunk elé. A tekintetét igen erősen magamon éreztem.