~Öröklét~Loki ff.

Viharos éjjel

-Hát... már egész jól haladtam!-biccentettem elismerően, ahogy visszagondoltam az utóbbi hetekre.

Ott volt például a konyha esete amit... Áh, azt még sem sorolhatom ide, mert Loki ötlete volt, és még a kivitelezésben is segített.
Viszont elcsentem egy könyvet a könyvtárból, a helyi felügyelő tudta nélkül. Ez már igazán betudható egy szép csínynek!

Az arcomon lévő halovány mosoly egyre magabiztosabbá vált, végül pedig már annyira örültem a saját "eredményemnek", hogy úgy éreztem magam, mint a csínyek messiása.

Loki nevetésének a hangja azonban egy szempillantás alatt ragadott el tőlem minden önbizalmat. Bosszúsan pillantottam fel rá. Minek örülhet ennyire?

-Jajj, ez nagyon tetszik!-vigyorodott el, mintha csak az év viccét adtam volna elő.-A sikereidet pedig bizonyára nem győzöd számon tartani.

-Nem hittem volna, hogy egy magadfajta istenség leereszkedik arra a szintre, hogy szóba álljon velem-s közben idegesen babráltam a vörös függönnyel.

-Én sem-helyezkedett el kényelmesen a falnak dőlve. Ebben a két szóban több semlegességet véltem felfedezni, mint idáig bármely mondatában.

Durcásan néztem fel rá, majd elhúztam a függönyt magam elől, a többi lógó anyagod Loki felé taszítva. Faképnél akartam hagyni, de ő valahogy megelőzött és szembe fordult velem. Mivel én nem álltam meg, neki hátrafelé kellett sétálnia.

-Ugyan már, Grace!-tárta szét a karját negédesen, mintha egy régről ismert barátja lennék.-Én csak azt mondom, légy egy kicsit...

-Határozottabb?-fejeztem be a mondatát.

-Találékonyabb!-vetette el az ötletemet, majd már nem lépett többet se előre, se hátra, ezzel nekem is megálljt parancsolva.

-Szóval azt hiszed, azzal, hogy megpróbáltam az őrt kicselezni, máris a te helyedre pályázom?-emeltem rá a tekintetem. Loki nem volt olyan magas, mint Thor, de ez jelen esetben nem segített rajtam, ezért kicsit oldalra biccentettem a fejem, hogy ne fájduljon meg a nyakam.

-Dehogy. Felőlem vágyhatnál a "Menydörgés Istennője" címre is!-rázta meg a fejét értetlenül, mintha gyanúsítanám őt valamivel.-Az is legalább ennyire fantáziátlan lenne.

-Akkor mi lehetnék én?-gondolkodtam el. Valójában nem akartam megfosztani senkit sem a szent címétől, viszont Lokinak ez a kijelentése eszembe juttatott néhány dolgot.

Lehettem volna, ha leszámítjuk, hogy halandó vagyok... az engedetlenség ura? Áh, ez pocsékul hangzik!

-A bosszantás istennője. Ahogy tapasztalom, máris kitűnő munkát végzel-szakította félbe a gondolatmenetem Loki.

Egy pillanatra komolyan néztem fel a vigyorgó hercegre, majd végül muszáj volt nevetnem azon amit mondott. Ez, hogy végre egyszerre tudtunk valamin mosolyogni, olyan érzés volt, mintha megrepeszthettem volna a jeget, amit Loki alkotott maga köré.

***

Sötétbe borult a szobám aznap éjjel. A gyertyáimat már réges-régen elfújtam. Aludni szerettem volna, csakhogy odakint vihar tombolt.