~Öröklét~Loki ff.

Látom

-Vigyél el a városba!-néztem fel Lokira, várva, hogy mit felel a légből kapott ötletemre.

A férfi nyelt egyet, majd lepillantott rám. A tekintete nyugodt volt, cseppet sem változott, így semmi ötletem sem volt, hogy vajon mi járhat a fejében.

-Ki vagy te?-kérdezte ugyan azzal a semmitmondó hanggal.

-Grace-válaszoltam zavartan. Nem igazán értettem, miért kérdezi ezt tőlem.

-Honnan jöttél?

-A Földről.

Most már tényleg teljesen összezavarodtam. A homlokomat ráncolva néztem fel rá.

-És, hol vagy most?

-Asgardon.

Loki bólintott, majd felállt.

-Asgardon. Amíg ez a helyzet nem változik, neked ahhoz van jogod, hogy befogd a szádat, és örülj, hogy nem hagytalak kidobatni a palotából-seperte le a ruháját.

-Megegyeztünk!-álltam fel én magam is.

-Ugyan már!-nevetett fel gúnyosan-Azt hiszed, hogy Odint, vagy bárki mást érdekelni fog az, hogy egy szajhával voltam? Azért mentem bele ebbe az egész kis játékba, hogy lássam milyen is vagy valójában.

-Különbnek hiszed magad?-fontam össze a karom magam előtt dacosan.

Loki elmosolyodott, mintha nem is értené a kérdés miértjét.

-Még szép-mondta felsőbbrendűségének teljes tudatában.

-Mire föl?

A hangom elég számon kérően csengett, talán normál esetben nem is mertem volna ilyet kérdezni tőle.

Lokitól néhány lesújtó pillantást kaptam válaszul, majd az arca újra semmitmondóvá vált.

-Isten vagyok-válaszolta önelégülten.

-Rendben-húztam ki magam.-Akkor istenien megleszel nélkülem-fordítottam neki hátat, majd sebes léptekkel a szobámba indultam. Még hallottam a hátam mögött Loki rosszindulatú nevetését, de ez csak arra ösztönzött, hogy még gyorsabban elsiessek onnét.

Betelt a pohár. Ha bármiféle figyelmességet is szenteltem a csínytevések istenének, úgy döntöttem azonnal véget vetek neki. Úgy gondolja, hogy egy senki vagyok? Majd meglátjuk ki nevet a végén...

***

Fogalmam sem volt, hogy mennyi idő telhetett el a veszekedésünk után, ugyan is azonnal visszasiettem a szobámba és az ágyamra borulva pihentem. Rendben, ez talán egy túl általános kifejezés volt. A "kutakodtam" talán jobban passzolna.

Találtam a polcomon egy régi könyvet, ami a skandináv mitológiáról szólt. Hogy hogyan kerülhetett oda, arról fogalmam sem volt, viszont borzalmas vétek lett volna kihagyni, ezért azonnal az ágyra vetettem magam, és fellapoztam.

Thor

"A menydörgés istene"

"Odin fia"

"Mjölnir"

Ezek a szavak ragadták meg leginkább a figyelmemet a Thorról szóló oldalon, na, meg az ábrázolása, ami semmiképp sem hasonlított rá. Felkuncogtam, majd tovább lapoztam.

Odin

"Mindenek atyja"

"Odin hatalma"

"A kilenc birodalom"

Büszkeség töltött el, hacsak arra gondoltam, hogy én már mindent tudok a Kilenc birodalomról, méghozzá Thornak köszönhetően.

A következő rész Lokiról szólt volna, de őt talán direkt... kihagytam. Találomra csaptam fel a könyvet egy oldalon. Ismerős alak rajza volt rajta, akkor láttam utoljára amikor megérkeztünk Asgardba.

Heimdall

Azonnal becsuktam a könyvet, és a hátizsákomba tettem, ami még akkor volt rajtam, amikor Thor idehozott engem. A hátamra csaptam a kis csomagomat, majd azonnal indultam is ki a szobámból, ki a palotából.

A Szivárványhíd hosszabbnak bizonyult, mint amilyenre emlékeztem. A széléhez araszoltam és lepillantottam az alattam tátongó mélységbe.

Víz.

Nyeltem egy nagyot és ügyelve, hogy a híd középén maradjak szedtem a lábaimat Heimdallhoz.

Reméltem, hogy a férfi velem is olyan késséges lesz, mint Thorral volt. Egész nap ott állni nem lehetett érdekes feladat, legalább is ezzel nyugtattam magamat. Szóval a jelenlétem biztosan jót fog tenni.

-Öhm...heló!-szólítottam meg a nekem háttal álló, páncélos férfit.

-Láttam, hogy jössz. A Szivárványhíd veszélyes egy magadfajta gyermeknek.

Thorral kellene lenned.

-Igen, vagy Lokival-sóhajtottam.

A férfi ekkor felém fordult. Szemeinek a sárgás fénye nagyon különlegesek és szépek voltak. Alig tudtam levenni róla a szemem. Végül leültem a lépcső szélére, ami a Heimdall pallosának helyéhez vezetett fel.

-Lokinak?

-Ühümm...-bólintottam szomorúan.-Ígéretet tett, hogy velem marad. Bár az az igazság, hogy én hagytam ott őt.

-Ha javasolhatok valamit... Odin bízik bennem. Én láttam felnőni a hercegeket. Mind a ketten hűek a neveikhez. Loki a csínytevések és a hazugságok istene.

Értettem miről beszél Heimdall, csak valahogy szerettem volna többet látni benne. Nem csak egy stiklis alakot, hanem...

-De még így is jobb Asgardon. Az árváknak a Földön nem igazán van helye. Még most is hihetetlen, hogy egyáltalán itt lehetek-mosolyodtam el szomorúan.

Heimdall ekkor elfordult ismét. Követtem a tekintetét. A semmibe meredt, mintha csak vak volna, de tudtam, hogy valamit látnia kell. Valamit, amihez én nem érhetek fel, és elképzelni se tudtam mi lehet az.

-Árva? Nem, nem vagy az. Látom őt.

-Micsoda?-álltam fel azonnal. A szívem félrevert amint tudatosultak benne a férfi szavai.-Ki...kit látsz?

-Az édesanyádat.