Farkasom - // Teen Wolf FANFICTION //

1. könyv; 3. fejezet - Nemeton

Már lassan egy hét eltelt az "incidens" óta, de még mindig nem tudom elfogadni azt, amit mondtak. Csak ezen tudok agyalni. Futás közben is csak ez jár az eszemben. Bár ezen a héten elhanyagoltam egy kicsit ma úgy döntöttem, hogy bepótolom mind azt, amit eddig kihagytam, felöltöztem sportosba, majd kiléptem az ajtón, de megtorpantam mikor megláttam Masont a kapunkba. Csöngetni akart éppen.

- Szia! - Köszöntem rá meghökkenve. - Hát te?

- Szia! Gondoltam mehetnénk együtt futni! Persze ha nem gond. Végül is mindjárt sötétedik szóval...

- Ne legyek egyedül! - Fejeztem be a mondatát. - Köszönöm és igen szívesen. - Rám mosolygott majd elindultunk.

Felismertem a helyet ahol jártunk viszont most más volt. Meg is álltam mire Mason kérdőn oda szólt hozzám;

- Elfáradtál? - Lihegte. - Tartsunk szünetet? - Én meg se szólaltam. Sőt őszintén észre se vettem, hogy megszólított. Valami hívogatott be az erdőbe. Nagyon érdekelt és elindultam. A fák között megláttam egy hatalmas fatönköt. Majd éreztem, ahogy Valaki megragadja a kezem. Scott volt. Hogy került ide? Megráztam a fejem és olyan volt mintha egy álomból keltem volna fel. Viszont nem Scott volt előttem, hanem Mason. Megfordultam közben szóra nyitottam, de azonnal becsuktam mivel meghökkenve tapasztaltam, hogy az a hatalmas tönk eltűnt.

- Te... te is láttad? - Kérdeztem mire elég hülye, fejet vágott.

- Mit? Nincs itt semmi. Baj van? Elég fura vagy. - Mondta mire a szemébe néztem.

- Volt itt egy... egy hatalmas rönk. Ilyet még nem láttam. - Mondtam mire elkerekedett a szeme.

- Gyere velem! Most! - Mondta, majd megragadta a karom és elkezdett húzni. Egészen az erdő széléig futottunk. Végig éreztem ezt az érzést. Megálltunk és Mason telefonálni kezdett. - Gyertek a rendelőbe! - Mondta mire letette. Mi egészen odáig sétáltunk. Mikor odaértünk ott volt mindenki. Scott, Malia, Lydia és Stiles. Ezt a Liamet még sosem láttam.

- Mi volt ennyire fontos? - Kérdezte Scott egyik szemöldökét felemelve mikor meglátott.

- Lola szeretne mondani valamit. - Kérdőn rá néztem, majd a tekintete elárulta, hogy azt akarja, hogy mondjam el mit láttam az erdőben.

- Igeen.. nos, nem tudom ez miért olyan nagy dolog, de futás közben éreztem, hogy valami hívogat az erdőbe.

- Vagy 20 percig gyalogolt, és nem is reagált arra, amiket mondtam neki. - Szólt közbe Mason.

- Majd megpillantottam egy hatalmas fatönköt. Aztán éreztem, hogy valaki megragadja a kezemet és először nem Masont láttam, hanem Scottot. - Mondtam. Mindenki engem nézett.

- A Nemetont láttad. - Mondta Deaton.

- Ó, neve is van, Király. És mit csinál ez a.. Nemeton? - Kérdeztem.

- Tömören, vonzza a természet felettit. - Ettől a mondattól kirázott a hideg. Természet feletti?

- Tehát tényleg vérfarkas. - Mondta Stiles.

- Már csak az a kérdés, hogy hogyan hozzuk elő belőle. - Mondta Lydia Scott másik oldaláról.

Látták rajtam, hogy nem igazán hiszem el a dolgokat.

- Én egy Alfa vagyok. Ők itt a falkám, de mint látod ez nem egy átlagos falka. - a mondat végén felragyogtak a szemei, vörösen égtek. Majd Malia is, neki gyönyörű tengerkék volt. Mason, Lydia és Stiles nem csinált semmit. - Lydia egy Benshee.

- Látnok. Megérzem az emberek halálát. - Mondta teljesen lazán.

- Megint kirázott a hideg. - Mondtam mire felkuncogtak.