Farkasom - // Teen Wolf FANFICTION //

1. könyv; 4. fejezet - Fenyegetés

Liam napról napra jobban néz ki. A karikák a szemei ​​alatt eltűntek és a hangja teljesen normális. Ő kísér általában suliba. A két béta együtt jár suliba. Csak Liam már elballagott. És ez így nehezebb lesz. Nehezebb, mert nekem a tanulásra és falkára is figyelnem kell.

- Jól vagy? – Kérdezte, mert látta, ahogyan a bámulok magam elé.

- Igen persze! Csak agyalok. - Mondtam mire elmosolyodott.

- Min? - Kérdezte.

- Mindenen. A sulin, a falkán. Anyukámon. Mi lesz, ha nem tudom kontrolálni magam? - Mondtam mire komolyan nézett rám. - Mi lesz, ha bántani fogom? Vagy ha rájön?

- Hé! Nyugi! - Lépett elém. - Nem fog! De ha mégis mi ott leszünk neked! - Vígasztalt mitől kicsit jobban éreztem magam. Egy autó parkolt le mellénk. Egy magas vékony srác szállt ki belőle. Ahogy oda fordult hozzánk ránézett Liamre. Egy darabig szemeztek majd megpillantott engem. Lezárta az autót és oda jött hozzánk.

- Sziasztok! - Köszönt idegesen.

- Szia. Mit akarsz? - Kérdezte Liam, bunkó volt. Viszont amikor közelebb lépett hozzám éreztem valamit. Érdekes volt.

- Mi ez a szag? - Kérdeztem fintorogva. Liam viszont jót kuncogott rajta. A srác kérdőn nézett ránk.

- Lola, ő itt Theo Raeken. Vérfarkas és azt érzed. - Mondta mire kinyújtotta a kezét.

- Örülök, hogy megismertelek! - Mosolygott, elfogadtam a kezét.

- Én is! - Mosolyogtam vissza.

Néztük egymást egy darabig majd Liam törte meg a csendet.

- Miért jöttél Theo?

- Mert baj van. Nincs falkám és így teljesen védtelen vagyok! Főleg most. - Mondta mire kérdőn néztünk rá. A suli előtt álltunk és mindenki minket nézett. Furán.

- Tudják, hogy vérfarkasok vagytok? - Suttogtam, Liambe fojtottam a szót mert épp nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit. Körbenéztünk, mindenki minket nézett.

- Nem mondjátok, hogy még nem szabadultatok meg Monroetől! - Kérdezte idegesen.

- Ki az a..

- Egy ember, aki tudja a titkunkat és vadászik ránk. Mindenkire, aki hasonló mint mi. Nemsokára hívni fogjuk, Petert, Dereket, és ha szükség lesz rá akkor talán Jaksonékat. - Mondta idegesen Liam. - De jó hogy itt vagy.

- Segítek! Nagyon szívesen! De most órára kell mennem! Sziasztok! - Köszöntem el hevesen miután hallottam a csengőt. Siettem, ahogy tudtam, sőt szaladtam és ügyesen belefutottam egy gyerekbe a folyosón. Egy lány volt. Hosszú szőke göndör hajú.

- Jaj, ne haragudj! - Mondtam zavartan. Láttam a termem nyitott ajtaját a folyosó végén.

- Semmi baj.. - Majd felnézett rám. Elsápadt. Fel állt és elment. Ez mi volt? Na, mindegy, szaladok órára mert már hat percet kések.

Beértem, mikor beléptem az ajtón minden tekintet rám szegeződött. Végig néztem az embereken helyet keresve. Találtam egyet a harmadik sorban. Leültem. Mindenki sugdolózik. Körbenéztem és akkor is a tekintetüket kapkodták le rólam. Mi ez az egész?

Lassan vége a napnak viszont ez nem vígasztalt. SMS-t kaptam. Liam írt;

Theo megy érted suli után! Segítek megírni a házi feladataid, de Scott beszélni akar mindenkivel!

Vissza írtam egy 'Oké'-t. Még mindig néznek. Volt még egy órám. Kémia. Legalább az megy és szeretem is. Elindultam a terem felé. Meglepetésemre itt nem bámult meg senki és nem indult sugdolózás miután leültem. Bejött a tanár. Még nem láttam. Sötét bőrű, barna szemű és hajú. Fiatalnak tűnik.