Farkasom - // Teen Wolf FANFICTION //

2. könyv 6. fejezet - Hale ház

- Lola -

Már megint eltelt egy újabb hét. A falka már tud Lydia és Stiles ikreiről. Most mindenki sokkal jobban vigyáz rájuk. Lassan kezdem feladni, hogy megtaláljuk azt a lányt. Viszont bele fogtunk valami nagy projektbe. Derektől megtudtam, hogy a leégett házuknak 6 háló szobája volt négy fürdővel, ebédlővel, konyhával és egy hatalmas nappalival. Valamelyik nap kitaláltam, hogy építsük újjá.

Talia segítségével, a gerendák és a deszkák már nem szenesek. Biztonságosak. Derek alig hitt a szemének, mikor meglátta. Viszont rengeteg munkánk van még. Az ablakok, és a ház hátsó része szinte meg sincs, de nem adjuk fel. Ezt nem, mert elterveztem, hogy össze költözünk. A falka többé nem lesz távol egymástól.

- Alakul? - Zökkent ki Nolen a bambulásból a suli udvarán.

- Öm, tessék? - Kérdezem zavartan.

- A ház. Hogy néz ki? - Kérdezi mosolyogva.

- Ja, hogy az. Nagyon jól, vagyis borzasztóan, de alakul. - Mondtam, majd kinevetett. - Mi olyan vicces?

- Tudod, aludnod is kéne. Minden nap. Nem csak egy-két naponta két órát. - Mondta, majd hálásan és elismerően bólintottam.

- Mit keresel itt egyébként? Azt hittem, hogy már egy éve elballagtatok. Sőt lassan kettő mivel május van.

- Úristen, hogy szalad az idő. - Dörzsöli meg a szemét, nevetve. Hirtelen a csengő hangjára leszek figyelmes.

- Uh, nos, haladhatna gyorsabban is, mivel fizikám lesz. - Álltam fel nevetve. - Egyébként nyugodtan segíthetsz Scottéknak, ha gondolod. Biztos jól jönne nekik még egy segítő kéz.

Mondtam, majd elindultam órára.

- Scott -

Gyorsan haladunk a házzal. Lolán kívül, itt van mindenki. Ő iskolában van, de amint végez, ide jön és segít. Néha a Serif, Parrish és Argent is jön segíteni, a gerendákat biztonságosan és tartósan elhelyezni.

- Sziasztok! - Köszönt egy ismerős hang.

- Nolen! - Hallottam Liam hangját. - Hát téged is lehet látni? - Kezeltek le egymással.

- Hát persze. Jöttem segíteni. Lolától hallottam, hogy nem ártana még egy segítő kéz, úgyhogy itt vagyok.

- Azért vagy itt, mert Lola azt mondta, hogy nem árt a segítség, vagy azért mert segíteni akarsz? - Kiáltott le Theo mellőlem a tetőről.

- Hahaha! Nagyon vicces. - Kiáltott vissza Nolen. - Segíteni jöttem, mondjátok, mit csinálhatok.

- Gyere, megmutatom. - Intett neki Liam.             

- Hogy hogy nem köszöntél? - Kérdezte Theo, miközben egy gerendát helyezett el.

- Nem tudom, csak elgondolkodtam azon amit mondtál.

- Áh, értem, a nagytesó megvédi a hugicát. - Hirtelen eltűnt a mosoly az arcáról.

- Hé. - Szóltam rá. - A múlt az a múlt. Ne rágódj rajta többet.

- Nem akarok, csak ahányszor Lolára nézek, mindig Tara jut eszembe, és hogy mit tettem vele. Aztán látlak titeket együtt, és azt hogy mennyire szereted és látom a tekintetedben, hogy bármi áron megvédenéd. Ilyen egy igazi testvér. Nem pedig olyan, aki hagy egy tóban kihűlni, csak azért, hogy használható állapodban maradjon a szíved. - Szemei megteltek könnyel, és amint az első könnycsepp kifakadt a szeméből, próbálta össze szedni magát.