- Ez túl sok, mindenkit egyszerre veszítettem el, majd megtudom, hogy mind ezt egyetlen ember követte el. - Lassan alig tudok beszélni. - Olyan sok a stressz, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért hal meg mindenki a közelemben. - Megint átkarolt...
Vissza mentünk a suliba, Alec, Talia, James és én. James itt maradt velünk a városban, nem akart a történtek után egyedül hagyni. Viszont megpróbálunk jobban beilleszkedni, de ez nehéz úgy, hogy minden alkalommal, ha beszélünk valakivel, mindig felhozzák a McCall ügyeket, meg, hogy mit művelt Derek Hale, ami több éves történet már, csak az emberek lemaradtak. Meg amikor Stilinski Sheriff bejön hozzánk konzultálni, a közeli állattámadásokkal kapcsolatban, azokat se könnyű eltitkolni.
- Szia, Lola! - Köszönt rám hangosan Talia a folyosó másik végéből, magasra nyújtva a kezem integettem felé. Vissza fordultam a szekrényemhez, kivettem a Közgáz cuccom és bezártam a szekrényajtót, addigra Talia is mellém ért. - Milyen óránk lesz? - Kérdezte kétségbeesve.
- Közgáz. - Nevettem. - Imádni fogod. - Egymásba karoltunk és húztam magam után a teremig. James már bent volt, mellette volt két üres hely, én középen leszek, bal oldalamra Talia ült le, viszont mielőtt én is leültem volna, Jameshez léptem és megöleltem.
- Godren, üljön le! - Szólt rám egy ismerős hang, mikor oda kaptam a fejem az Edző nekitámaszkodva a tanári asztalnak arra várt, hogy megmozduljak.
- Máris edző bá. - Mosolyra húztam a számat. Bólintott, a széket kihozta az osztály elé, a háttámla felénk, és ráült.
- Na ide figyeljetek. - Könyökölt fel a támlára. - Ha bárki is megpróbál csinálni valami irtózatos baromságot, akkor az már most kettővel rosszabb jegyre számíthat Közgázból világos? - Nézett végig rajtunk.
- Elnézést tanár úr. - Jelentkezett James. - Mire gondol, miért csinálnák mi bármi rosszat? - Kérdezte.
- Két éve volt egy osztályom, minden évben megszívattak.
- McCallék voltak? - Kérdeztem, mire idegesen bólintott, mi meg csak nevettünk.
- Na, szóval, ha holnap bárki megpróbálkozik, az erre számítson! - Állt fel. - Na de térjünk rá az órára. - Csapta össze kezeit, szóra nyitotta a száját, de a tűzjelző félbe szakította. Mindenki nevetve rohant ki a teremből, viszont mikor kiértünk a folyosóra láttuk, hogy nem véletlen. A tanári gyulladt ki, viszont ahogy néztük a lángokat egy ember alakját vettem ki, egyszer csak szemeit is megvillantotta; narancssárga íriszei túl ragyogták a körülötte lévő lángokat. Pár másodperc múlva az az izé rám ordított.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- FUTÁS! - Üvöltöttem az osztályra, eközben a többi teremből is ráérősen kiballagtak a diákok, a következő pillanatban kicsapódott az ajtó, és az a valami közeledett felém, hangos sikítások és léptek, elmentek, viszont mikor jobban megnéztem azt az embert, felismertem. - Parrish? - Erre elkapta a nyakam és a szekrényeknek nyomott. - Mit művelsz? - Nyöszörögtem, mögötte James próbált a hátának vágni egy széket. - NE! - Ordítottam rá. - Hagyd! - Értetlenül nézett rám. Vissza fordultam Parrish felé, látszott rajta, hogy valami nincs rendben. - PARRISH! - Kicsit meghátrált, de megint el kezdett fojtogatni, ahogy próbáltam szabadulni megkarmoltam a mellkasát, de meg se hatotta. Próbáltam lefejteni ujjait a nyakamról, de nagyon nagy erővel szorított. - POKOL KUTYA!!! - Szemeimet leleplezve üvöltöttem rá, ekkor elengedte a nyakamat. Össze zavarodottan kapkodta a tekintetét, narancssárga íriszei eltűntek, a tűz a tanáriban is elmúlt. - Parrish mi a fenét csinálsz itt? - Nyakamra tettem a kezem, elkezdtem gyógyulni, ő a földre esett és a falnak támasztotta a hátát.
