Farkasom - // Teen Wolf FANFICTION //

1. könyv; 1. fejezet - Új lány

Új iskola, új lehetőségek! Mindig ezt mondta anyukám mióta kiderült, hogy költöznünk kell. Anyukám rendőr, apukám viszont már nem él. Anyu nem tudott tovább lépni, ahogy én sem. De Beacon Hills-ben talán új életet kezdhetünk.

Mondhatni szerencsére a Beacon High-ban 9.-esként fogok kezdeni, legalább nincsenek gimis barátaim, akiket Chicagóban hagyok. Már itt lakunk 1 hónapja, így mondhatni ismerem a járást, és az erdőt is. Minden reggel futni járok oda, a sport a mindenem, de ez a Lacross nem igazán jön be úgyhogy maradok a futásnál.

Az iskoláról nem tudok sokat. Voltam egy nyílt napon, úgyhogy csak annyit tudok, hogy hatalmas egy iskola. Holnap kezdek, és alig várom. Az emberek viszont arról szoktak beszélgetni, hogy mennyi furcsaság történik a városban mostanság. Meg valami 'Hale' családnak a tragédiájáról is sűrűn beszélnek.

Elég népszerű voltam a sulimban, megválogattam a barátaimat, talán ettől is voltam annyira népszerű, azokkal barátkoztam, akikben megbízhattam. Remélem ez itt is sikerülni fog. Van egy 'banda' akiket szinte minden nap látok az utcán. Általában nagyon sietnek, de mivel jóval idősebbek ezért nem is szólítom meg őket.

Egy kertes házban lakunk a sulitól két utcára, sokszor elmegyek előtte mivel nem szeretek otthon lenni. Így vagy egyedül, vagy pedig a kutyusom társaságában sétálom át a várost. Linzer egy Golden Retriever, már két éve velem van, és nem tudnám nélküle elképzelni az üres óráimat. Bár mivel hamarosan iskola, így valószínűleg nem igazán lesznek szabad perceim. Most is Linzerrel sétálok az erdőben. Furcsa, valahogy más itt a közérzetem, mint eddig, és Linzeré is. Fülel, figyel valamit a távolban, majd beszélgetésre leszek figyelmes és ösztönösen elbújtam egy fa mögé, Linzer pedig lefeküdt a földre. - Scott! Scott! - Szólalt meg egy női hang. - Liam jól van! Nem lesz semmi baja, Deaton azt mondta, hogy felépül! - Próbálta nyugtatni a srácot. Néha kipillantottam, és láttam, hogy fel-alá járkál.
- Ez tudod, hogy nekem más! Ő a... - Elakadt a szava. Körbenézett. Visszahúzódtam, hogy meg ne lásson. - Van itt valaki. - Mondta a srác. - Hallom a szívdobogását. - Monndta. Te jó ég. Ettől kirázott a hideg. Azt mondta hallja a szívdobogásom?
- Menjünk. - Mondta egy másik lány. Hallottam, ahogy egyre távolodnak. A nevek, amiket hallottam az Liam és Scott, és ez a Liam nagyon fontos Scottnak. Füttyentettem Linzernek, aki néha felmorogva, de még mindig hűségesen lapított a földön.

Rohantam haza, ombre, barna-szőke hajam minden léptemnél az arcomba hullott a kontyból, amit futás közben próbáltam újra kötni.

Végre itthon. Bementem a kapunk mögöttem Linzer lihegett. Benyitottam, anya a konyhában ebédet főzött. Szabadnapos, ki nem hagyná az első napomat. Bár ha most jobban belegondolok, lehet, hogy hivatalosan is kedden kezdene. A főnöke azt hiszem Mr. Stilinski.

– Szia, anyu! - Köszöntem neki, kifújtam a levegőt, úgy tettem mintha semmi baj nem lenne.

- Szia, kicsim! - Köszönt vissza mikor meglátott. Szőke tincsei igénytelen kontyba volt fogva, kék szeme ide-oda járt a konyhában. - Milyen volt a futás? - Kérdezte. Nagyot nyeltem, de kikaptam egy almát a pulton lévő kosárból és meggyőzően válaszoltam.

- Kimerítő volt, de jól esett, mint mindig. - Apró mosolyra húztam a számat.

Megebédeltünk. Sőt már a vacsorán is túl vagyunk, ami pizza volt. Nem volt olyan, mint a Chicagói, de megteszi. Holnap lesz az első napom, de jó tudni, hogy nem én vagyok az egyetlen kilencedikes, aki tövig rágja a körmét idegességében. Legalábbis remélem. Anyu kimosta az ünneplőmet én pedig kivasaltam. A sok város túrámon felfedeztem egy könyvesboltot, de renoválás miatt egész nyáron zárva volt, úgyhogy holnap suli után rögtön oda megyek.

Holnap kezdődik.