Farkasom - // Teen Wolf FANFICTION //

1. könyv; 2. fejezet - Ismerős a tömegben

Felöltöztem. Fehér vállnélküli ing, fekete testhez simuló szoknya. A szokásos. Miután felöltöztem lemegyek a konyhába ahol anyu szintén csinosan felöltözve, palacsintát süt. Áfonyásat, a kedvencem és ezt ő is jól tudja. Imádja azt a mondást, hogy A jó reggeli után a napod csak is jó lehet! 

- Jó reggelt kicsim! - Köszönt bársony hangon.

– Jó reggelt! Palacsinta? - Kérdeztem fülig érő mosollyal.

- Bizony! - Válaszolta ő is hatalmas mosollyal. De van valami abban a mosolyban, ideges volt. Miattam, édes! Ezért szeretem!

Reggeli után kocsiba pattantunk és elindultunk, lehajtottam a napellenzőt félretoltam a tükör előtti lemezt és a sötétkék szemembe néztem, majd a tekintetem az enyhe sminkemre siklott. Mondhatni jól sikerült.

Itt vagyunk. Huh, első nap, új környezet, új barátok. Anya leparkolt a sulitól nem messze. Mondjuk nem is értem, hogy miért jöttünk autóval. Leparkoltunk és elindultunk az iskolába. Ahogy haladtunk, mellettünk idősebbek, végzősök haladtak el.

- Be fogsz illeszkedni! - Mondta anya látva a kétségbeesést az arcomon.

Az üdvözlés és az év megnyitása teljesen jól ment. Viszont a termeim megtalálása okozott egy kis problémát. Végül mindig segítséget kellett kérnem ahhoz, hogy eltaláljak az óráimra, néha késtem pár percet, de végül beértem. Nagy nehezen kikövetkeztettem, hogy most lyukas órám van szóval elmentem a könyvtárba. Az osztályfőnöktől kaptunk egy Könyvtár kártyát, bementem. Az egész helyiség szinte üres volt. Kerestem egy II. Világháborús könyvet majd leültem egy asztalhoz. Ült még ott egy sötétbőrű srác, barna szemekkel. Végzős lesz. Leültem az asztal másik oldalára. A tekintetem néha rá szegeződött. Hevesen pötyögött a telefonján. Ideges volt. Mögöttem csippanás hallatszott, valaki belépett. A srác felkapta a fejét majd felállt az asztaltól. Egy kártya csippant mégis vagy négyen léptek be. Oda sietett hozzájuk majd hevesen beszélni kezdtek.

- Tudtok már valamit? Jól van? Rendbe fog jönni? - Kérdezte a srác hihetetlenül idegesen.

- Nyugi Mason! Deaton mindent meg fog tenni érte! - Mondta egy ismerős lány hang. Most már láttam, hogy hogy néz ki. Vörös haj, zöld szem. Mellette egy másik lány, barna szem, rövid barna haj. És ott állt a srác. Scott, feltételezem, elkaptam a tekintetét, rögtön elkezdtem olvasni a könyvemet. Heves suttogás kezdődött mögöttem.

- Scott McCall! - Szólította meg a könyvtáros asszony. - Jó "véneket" - ennél a szónál felemelte két ujját majd kétszer legyintett velük. - látni. Megkérdezhetem, hogy hogyan jött be a könyvtárba? Lydia Martin, Malia Tate és Stiles Stilinski társaságában? - Kérdezte mikor megpillantotta a többieket mögötte. - Ó és maga Mason? - Kérdezte megint. Te jó ég. Mind elballagott, mit keresnek még mindig itt?

- Csak nosztalgiázni jöttünk asszonyom! - Mondta Scott és megint elkapta a tekintetem. Remek, kukkoló lettem. Bele túrtam a hajamba, majd olvasni kezdtem. Gyorsan meguntam így vissza raktam a helyére és elhaladtam mellettük. Végig nézték, ahogy kimegyek a helyiségből. Király.

- Hé! Lány! - Kiáltott egy hang, közben a könyvtár ajtaja kicsapódott. Hátrafordultam, Mason futott felém. Valószínűleg. - Ezt az asztalon hagytad! - Nyújtotta ki a kezét benne a telefonommal. Hogy tudtam ott hagyni?

- Oh, köszönöm! - Köszöntem meg egy ideges mosoly társaságában.

- Amúgy Mason vagyok! - Nyújtotta a kezét, amit elfogadtam. - Lola! - Mosolyogtam vissza rá.

- Kilencedikes vagy, ugye? - Kérdezte, ami meglepett, hogy még mindig beszélgetni akar velem.

- Igen! - Válaszoltam, nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. - Sportolsz? Jó ez a Lacross? - Kérdeztem nagyon kínosan.