Farkasom - // Teen Wolf FANFICTION //

2. könyv; 3. fejezet - Bestiárium

- Scott -

Stiles és Peter haza vitték Dereket, én Deatonnel mentem haza, Lola és Lidya elcsomagolták a buli maradékait.

- Kösz, hogy haza hoztál! - Szálltam ki Deaton autójából.

- Semmiség. - Búcsúzott el, felhúzta az ablakot és elhajtott, anya már alszik, nem is csodálom, négykor már bent kell lennie, most van fél három (Este). Felosontam a szobámba, benéztem a vendég szobába ahol Isaac aludt régen, hiányoznak azok az idők. Viszont ahogy tovább haladtam láttam, hogy az én szobámban ég a villany, leraktam a táskámat a földre és óvatosan lépkedtem. Benéztem a szobámba karmaimat lelepleztem, de vissza húztam mikor megláttam, hogy ki ül az ágyamon;

- Kyra? - Mosolyogtam, megöleltem. - Hogy kerülsz ide?

- Hallottam, hogy egy új falkatagnak ma van a születésnapja, így eljöttem. Ma van, így nem késtem el. - Nevette.

- Tudnod kell valamit..

- Tudom, hogy együtt vagy Maliaval. Semmi baj, nem várom el, hogy várj rám. - Tekintete megértő, mosolyogva bólintottam.

- A vendég szoba jó? - Kérdeztem megtörve a csendet.

- Persze! Oh, amúgy anyukád tudja, hogy itt vagyok. - Torpant meg az ajtóban, de ment is tovább mikor végigmondta a mondatot.

Másnap reggel

Lementem a konyhába, Kyra anyuval beszélget.

- Jóreggelt! - Köszöntem. - Na, bemutassalak a falkának? - Mosolyogtam.

- Alig várom. - Nevette, elvette az egyik bukó sisakomat és felvette, Lola reggel írt egy SMS-t, hogy mindenki menjen hozzájuk, beavatás, ismerkedés miatt.
Mikor oda értünk már Derek, Nolen, Stiles és Theo autója a ház előtt parkolt és még egy számomra idegen motor. Bementünk, mindenki a nappaliban ült, már csak mi hiányoztunk.

- Ti is megvagytok! Nagyszerű. - Állt fel Lidya. Volt két üres hely, leültem, addig Malia és Lyds megölelték Kyrát. Lolára néztem, aki a vele szemben ülő Liamet és Theot bámulta. – Gondolom, tudjátok, hogy miért vagyunk itt, falkatagok hivatalos invitálása és, hogy... többet megtudjunk egymásról. - A mondat végét elsóhajtotta.

- Nos, akkor; beszeretném mutatni; James Anniet! - Állt fel Lola.

- Hali. - Állt fel, intett, elég kínos volt, ebben a pillanatban befutott két ember; mikor jobban megnéztem őket elkerekedtek a szemeim.

- Ethan? Jackson? - Álltam fel.

- Gondoltam, hogy a tavalyi segítségüket, megjutalmazhatnánk őket, tudtommal Ethan rég küzd is ezért. - Magyarázta Lola.

- Ha nem akarod nem muszáj McCall. - Ellenkezett Jackson.

- Így van. - Helyeselte Ethan. Lolára néztem, olyan 'Légyszi' nézése volt, de nem kellett, hisz jól tudtam, hogy már rég megbízhatunk bennük.

- Sajnálom, hogy ez nem azelőtt történt meg, míg Aiden élt. - Fogtam kezet Ethannel, majd Jacksonnal. Szomorúan, de megértően bólintott. Talán még egy apró mosolyra is húzta a száját.

- Lola -

Örültem, hogy Scott végre befogadja a srácokat, most már csak Liamre és Theora várunk, vagyis várok, mivel még mindig csak én jöttem rá egyedül a dolgokra. Nézem őket, Liam észre vesz, felsóhajt.

- Nekem is lenne mondani valóm. – Hátradőltem, szinte beleolvadtam a kanapéba. Egymásra néztek Theoval. Liam a saját combjára tette a kezét, tenyerét felfelé; Theo habozott, de megfogta a kezét. Scottra néztem, leesett az álla, Malia szintén, sőt mindenki le volt döbbenve, Jakcson és Ethen kivételével, ők bólogattak.