Farkasom - // Teen Wolf FANFICTION //

2. könyv 7. fejezet - Vadászok

Egész héten a házon dolgoztunk. Messze a vége, de minden nappal közelebb jutunk ahhoz az eredményhez, amit elképzeltünk. Azóta vannak fejlemények. Nolen és Mason szerint egyre többen költöznek a városba. Férfiak és nők, de családok egy se. Ami a legijesztőbb az az, hogy mind egyszerre jöttek, és kezdünk gyanakodni. Egyre kevesebbet járunk ki az utcára. Theo, Liam és Isaac Dereknél lakik. Lydia anyukája elment a városból, valami iskolai ügy miatt, addig James ott van velem, Lydia elköltözött Stileshoz, az ő szobájába pedig Talia költözött be. Scott meggyőzte Alecet, hogy maradjon nála, Malia is ott van náluk. Próbálunk egy helyen lenni és csak, ritkán kimenni a házból. Már lassan egy hete így élünk. Parrish és a Sherif minden eladott, vagy megvett háznak utánajárnak, hogy kik veszik meg ezeket sorra. Bár, legbelül mind tudjuk, hogy kik ők. Vadászok.

- Jó reggelt! - Köszönt mosolygósan Talia, mikor lelépett a lépcsőről. Mi a konyha pultnál reggeliztünk, mikor megérkezett.

- Neked is! - Csodálkoztam, a kora reggeli jó hangulatának. - Mire fel vagy ilyen boldog?

- Hétfő reggel. - Teszi hozzá James álmosan.                                                

- Hát ez az! Hétfő van. Ami azt jelentheti, hogy mehetünk suliba! - Mondta, miközben öntött magának egy csésze kávét.

- Nem jártál még eleget suliba ahhoz, hogy ne utáld. - Álltam fel, a pulttól. - Na de, hogy Hétfő reggel. - Fordultam vissza nevetve, mielőtt felmentem volna felöltözni. - Látta valaki Kókuszt? - Néztem körbe, hirtelen megijedtem, hogy nem látom, majd apró lépteket hallok fentről. - Uh, megijesztettél! - Szaladtam fel hozzá, mikor megláttam, leülni a lépcső tetején.

- James -

Minden alkalommal mosoly húzódik az arcomra, mikor meglátom Lolát Kókusszal. Mikor elmesélte mi történt az előző kutyájával azóta minden alkalommal össze szorult a torkom, ha bele gondolok.

- Mond, Lola mióta vérfarkas? - Könyökölt a pultra Talia.

- Ömm, nem tudom. Talán mikor ide költöztek, nem tudom. Nem kérdeztem még. - Zavarodtam össze. - Miért kérdezed?

- Csak úgy, érdekelt. Sose gondoltam volna. - Ült le velem szemben. - Szerinted ő akarta?

- Mire gondolsz?

- Arra, hogy az a Lola, akit én ismertem nem ilyen volt. Olyanokat csinál, mond, amiket azelőtt sose tett volna.

- Mind változunk. Mióta vérfarkas felerősödtek az érzelmei. Jobban érdekli mások jólléte, mint a sajátja.

- Na, ez már az én Lolám. - Eresztette lejjebb vállait. - Mindig is jóban akart lenni mindenkivel. De akikben nem bízhatott meg, nem kaptak a figyelméből. Viszont törődött. Mindenkivel a környezetében. - Láttam rajta, ahogy egy pillanatra elmélyedt az emlékeiben.

- Szerette Chicagót? - Kérdeztem, mire értetlenül nézett rám.

- Imádta! - Háborodott fel. - De az apja és a bátyja halála, mindig felzaklatta. Zárkózott lett, nem akart beszélni velünk. - Nézett a szemembe. - Ezért csodálkoztam mikor ide jöttem. Mintha mi sem történt volna, úgy éli az életét.

- Egy nap haltak meg? Ezt nem tudtam. - Mondtam, Lola nem említette, hogy az apja és a testvére egy napon haltak meg. - Lehet felejteni, akar. - Mondtam, majd lépteket hallottam a lépcsőről. Lola lépdelt le.

Egy kék farmer, fehér topp volt rajta. A derekára pedig egy szürke pamut pulóvert kötött. Vállán pedig a táskája. Gyönyörű, mint mindig.