Farkasom - // Teen Wolf FANFICTION //

1. könyv; 10. fejezet - Titkok

Végre elkészült. Vörös koktélruha, a haja igénytelen, de csinos kontyba volt fogva.

- Mehetünk? - Kérdezte Lydia.

- Rád vártunk. - Kuncogtuk.

- Haha. - Mosolygott, beállt középre, átkarolta a vállunkat és elindultunk.

- De csinosak vagytok! - Dicsért meg minket Natalie, Lydia anyukája.

- Köszönjük! - Szólaltunk fel szinkronba Elivel.

- Köszi anyu. - Mondta végül Lydia, kinyitotta az ajtót, előre engedett minket, beültünk az autójába és elindultunk. A sötétben az iskola csak úgy ragyogott. Leparkoltunk a suli előtt, Lydia lezárta az autót és jött utánunk. Mikor beléptünk a folyosón nem volt senki, a zene a könyvtárból jött.

- Fhu most milyen ideges lenne a könyvtáros. - Mondtam, mire felkacagtak. Mikor elhaladtunk a mosdó előtt egy rakás srác jött ki a fiú részlegről. A legtöbb végignézett rajtunk, voltak nagyon helyesek, de most nem lennék kész egy másik kapcsolatra és nem csak az ígéret miatt.

- Ne feledd az egyességet! - Figyelmeztetett Eli.

- Milyen egyesség? - Érdeklődött Lydia.

- Semmi pasi. - Mosolygott El.

- Óó értem, - mosolyogta. - Hát, ez rám is érvényes. Most már Stilessel vagyok. - Mosolyogta, mi összenéztünk Elivel és megint szinkronban elkiáltottunk egy 'MIII?'-t. - Azért ez nem olyan nagydolog, már előtte is úgy volt, hogy együtt vagyunk csak akkor még egyikünk se kérdezett rá, de amíg ti Scottéknál voltatok, Stiles átjött és megkérdezte. - Most sokkal szélesebb mosoly volt az arcán.

- Ti jó ötletnek tartjátok ezt? - Kérdeztem, mire elhalványult a mosolyuk.

- Mit? - Kérdezte El.

- Gondolom azt, hogy egy helyen van több mint száz természetfeletti és bulizik. Kicsit se feltűnő.- Fejtette meg a kérdésem Lydia. - Egyébként szerintem hülyeség, de addig, amíg biztonságban vagyunk, semmi kifogásom.

Elértünk a könyvtár ajtaja elé, ki támasztották egy székkel, okos. Bementünk, modern zenéket játszottak, nagyon élveztem, táncoltunk, néha Lydia is csatlakozott. Nem ivott semmit, huh, ezen imádkoztam egész végig nehogy részegen kelljen, hazavigyük. Egyszer csak csörög a telefonom. Későn vettem észre, mikor megnéztem már három nem fogadott hívásom volt, Scottól.

- Mindjárt jövök! - Ordítottam, bár nem hiszem, hogy hallották. Kimentem a folyosóra, nem volt ott senki, elővettem a telefonom és vissza hívtam Scottot. - Szia, Scott!

- Lola hol vagytok? - Ideges a hangja.

- A suliban, miért? - Kérdeztem.

- Ki kell üríteni az egészet, Monroe tudja, hogy ott vagytok! Tudja, hogy mindenki ott van! - Te jó ég. Leraktam a telefont, tolakodtam előre egészen a DJ pultig. Felmásztam mellé.

- Kérlek, halkítsd le és add ide a mikrofont! - Észre se vette, hogy szóltam neki. - KÉRLEK! - Üvöltöttem, levette a fülest a fejéről.

- Mit akarsz? - Kérdezte flegmán.

- Tudják, hogy itt vagyunk! Kérlek, add ide a mikrofont! - Az arca kétségbe esett volt. Lenémította a zenét így mindenki tekintete rám siklott. - Tudom, hogy mind bulizni jöttetek, eleinte én is. De az Alfám most hívott fel, a vadászok tudják, hogy itt vagyunk, de valószínűleg már közel járnak, így azt kérem, hogy kapcsoljuk le a fényeket, mi előnyben vagyunk, hisz jobban látunk sötétbe, mint ők. Arra kérek mindenkit, hogy csoportokban bújjatok el, akik nem akarnak harcolni, menjenek, de kizárólag a hátsó kijáraton! - Nem mozdult meg senki. Mindenki itt maradt a teremben, néhányan megindultak, de láttam, ahogy a folyosókon kapcsolják le a villanyokat, akik elmentek vissza is jöttek. - Köszönöm! - Felvillantottam a szemem, egyszerre az egész könyvtár tele volt ragyogó szemekkel, többségben arannyal, volt pár kék, és egy zöld, Elié. Autók parkoltak le. - Mindenki menjen! Most!