Farkasom - // Teen Wolf FANFICTION //

3. könyv 7. fejezet - Születésnap

- Talia -

Itt a nap. Ma végre lehullhat a lepel a titkunkról. Minden reményem Lilyben van, és abban, hogy Henry hisz nekünk és segít Lolán. Hihetetlen, de valamiért hiszek abban, hogy a tervünk sikerrel fog járni és Lola hamarosan itt lehet velünk.

- Jó reggelt. - Köszöntem mikor megláttam, hogy mindenki fent van. - Aludtatok egyáltalán?

- Nem valami sokat. - Dörzsölte meg szemeit Isaac.

- Én sem. - Mondta Liam, majd amikor körbe néztem, mindenki nagyon fáradtan nézett ki a fejéből.

- Szia, Kókusz! - Térdeltem le, mikor megláttam Kókuszt.

- Ő hol szokott lenni? - Mutatott rá Theo.

- Általában alszik, meg, ha nem vagyok, itthon akkor elvan a lakás másik felében. - Válaszoltam.

- Értem, mivel kezdünk ma? - Kérdezte a következőt Theo.

- Lemegyek a házhoz és még egyszer átnézek mindent. El rakom az értékeket meg ilyesmi.

- Elkísérlek szerintem. - Pattant fel Malia. - Ne legyél egyedül.

- Köszi Malia. - Mosolyogtam. - Nem baj, ha hozom a ruhám is estére?

- Nem dehogy! - Mosolyogta kedvesen.

- Lilyvel beszélsz ma ugye? - Kérdezte Scott.

- Persze, találkozok is vele, elmegyünk Lydiahoz ahogy mondtam, ott átöltözünk, és onnan megyünk a Házhoz. Csak előtte be megyünk a Kávézóba

- El megyek értetek, csak hívj majd. - Mondta Theo.

- Akartam is mondani, hogy nehogy gyalog menjetek a Partra. - Helyeselte Scott.

- Persze én se gondoltam, de köszi, hogy felajánlottad, mert így nem felejtem el. - Mosolyogtam, majd megindultunk.

Malia elvette az asztalról a kulcsait és jött utánam. A lépcsőn mentünk le, de megbántuk. Kicsit magasabban voltunk, mint gondoltuk, de végül túléltük. Gyönyörű az idő és egész nap ilyen lesz.

- Tényleg segíteni akarsz Lilyn? - Kérdezte Malia mellőlem.

- Persze. - Válaszoltam meglepve. - Látom rajta, hogy nem ártana senkinek.

- Reméljük így is van. - Mondta. - És Henry?

- Mi van vele? - Kérdeztem.

- Tőle mit vársz? - Tette fel az újabb kérdést.

- Azt hogy mindent megtenne a testvéréért. - Válaszoltam, mire mosolygott. - Mi van?

- Semmi csak jó hogy ennyire hiszel. - Fordult felém.

- Hit nélkül nem ér semmit az egész.

- Jaj, nehogy azt hidd, hogy kötözködök! Csak tényleg jó látni ezt az eltökéltséget. - Mosolygott rám őszintén.

- Azt hittem gúnyolódsz. - Vallottam be.

- Dehogy is! Nem vagyok olyan, mint... Peter. - Válaszolta szinte azonnal.

- Értem. - Mondtam, majd végig csendben ültünk egészen a Tóparti Házig.

- Itt is vagyunk! - Hajtott le a földes útról Malia, majd megállt a Ház mellett.

- Rakjuk el az összes törékeny dolgot a házban. - Mondtam miközben kiszálltunk az autóból, Malia egyetértőn bólintott.

Elővettem a kulcsokat és kizártam a házat. Egyből rengeteg váza és kép tárult elénk, amiket a magunkkal hozott papírdobozokba kezdtünk el pakolni.