Farkasom - // Teen Wolf FANFICTION //

1. könyv; 5. fejezet - Össze kell fognunk

Őszi szünet. Mióta megtaláltuk azt a lányt Lydia kerítésére feszítve, nem tudok aludni. Az utóbbi pár napban Lydiánál aludtam. Én is lehettem volna, vagy akár ki más a falkából. Lydiával minden nap gyakoroltunk, hogy hogyan kell összpontosítani az emberi énemre miközben át vagyok változva.

- Figyelj, ma haza kell menned! - Mondta, komolyan nézett rám. - Mióta átváltoztál nagyon keveset voltál otthon. - Mondta és igaza van. - Tudod, hogy azért gyakorolunk minden nap, hogy anyukád elől egy ideig ezt titokban tartsuk. - Egy darabig. Nem akarom, hogy rájöjjön, de ez elkerülhetetlen.

- Rendben! De mindenről tudni akarok! Ne hagyjatok ki semmiből! - Jelentettem ki, mire elmosolyodott, lehajtotta a fejét, a küszöböt nézte a bejárati ajtóban.

- Ez az Alec gyerek tök helyes! - Mondta fülig érő mosollyal. Rám nézett, ez egy olyan "BFF" megfigyelés volt, mivel tényleg rengeteget lógunk együtt.

- Eléggé. - Mondtam miközben mosolyra húztam a számat. Szóra nyitotta a száját, de én megfordultam és elindultam. A kezemet a magasba emeltem és intettem neki. Lydia nem lakott messze a mi házunktól. Mikor elhagytam a kertjüket Natalieval is találkoztam. Lydia anyukájával.

- Üdv Mrs. Martin! - Köszöntem rá, látszott rajta, hogy nem ismer meg ezért csak egy mosollyal köszönt vissza.

Hazaértem. Anya nem volt otthon, dolgozott írtam neki egy SMS-t, hogy még élek és elmegyek futni az erdőbe. Felhívtam Masont, hátha rá ér futni egyet.

- Szia, Mason! - Szóltam bele a telefonba.

- Szia, Lola! Mond. Baj van? - Kérdezett rám rögtön.

- Neem, dehogy! Csak azt akartam kérdezni, hogy akarsz-e futni egyet. - Kérdeztem mire csend lett.

- Persze, hogyne! Menjünk! Oda megyek eléd, szia! - Lerázott. Tuti történt valami.

Ide ért. Sportosan volt felöltözve.

- Szia! - Köszöntem rá. Lehet, hogy csak a múltkori incidens miatt ilyen ideges.

- Szia! - Köszöntem vissza.

- Figyelj, most ne az erdőben fussunk. Menjünk a rendelőbe. - Mondta mire elkerekedett a szemem. Történt valami. Bólintottam majd elindultunk. Autóval jött így nem futottunk a megbeszéltek szerint.

Három perc alatt odaértünk. Mikor kiszálltunk az autóból elkezdett zuhogni az eső, most már tényleg nem bánom, hogy nem mentünk futni. Megint ki volt rakva a Zárva feliratú tábla. Most én mentem elől és az eső miatt gondolkozás nélkül benyitottam. Mikor beértünk a vizsgálóba mindenki ott volt. A falnak dőlve álltak. Volt ott három ismeretlen ember. Mikor beléptünk minden tekintet ránk szegeződött.

- Akkor kezdhetjük is. - Mondta Deaton és a három ismeretlenre nézett. - A három alfa azért van itt, hogy segítsen. Monroe ellen és a csatlósai ellen. Szövetséget akarunk. Háborút csak ellenük.

- És mind tudjuk, hogy mindent el fog követni azért, hogy egymás ellen fordítsanak minket. - Egészítette ki Scott.

- És mi az egyesség igazi lényege? - Kérdezte az egyik alfa.

- Az, hogy túléljük és, hogy minél kevesebb legyen az áldozatok és a veszteségek száma. - Szólt közbe a tőle jobbra álló alfa. - Nem elég világos ez?

- Vannak barátaink. Nem farkasok, vámpírok, hibridek. Mind arra várnak, hogy szóljunk. - Szólt közbe a jobb oldalon álló alfa. Heves vitába kezdtek. Scott velem szemben állt. Ideges volt.

Össze kell fognunk az istenit!!! - Üvöltötte miközben az asztalra csapott, szemei vörösen égtek. Mindenki elhallgatott. Az alfák egymásra néztek, bólintottak.