Farkasom - // Teen Wolf FANFICTION //

1. könyv; 7. fejezet - Háborút akarnak, megkapják

Sosem hallottam Scottot még olyan idegesnek, mint múlt éjjel, viszont remélem, hogy minden falkát elhív Beacon Hillsbe, le kell ezt zárnunk. Este anya megivott több kávét is, plusz ki vett egy szabad napot, hogy tudjon nekünk segíteni. Átnéztük a tinédzserek neveit, akiket az elmúlt három napban találtak. 13 vérfarkas három nap alatt. Elképesztő és szörnyű, hogy hogy képes egy ember ilyet tenni, fiatalokkal.

Reggel kaptam egy SMS-t Scottól, az állt benne, hogy menjek kilencre a korházba. Felöltöztem, egy kis táskába tettem szendvicset, mert olyan ideges voltam, hogy nem voltam képes enni. Anyu is jön velem, ő sokkal több mindent tud a gyerekekről.

- Anya. - Álltam meg az ajtóban, miközben hátra fordultam hozzá. - Ne legyél ideges! Tudják, hogy tudod, viszont meg kell ígérned, hogy ezekről a dolgokról nem beszélsz senkivel. Kivéve a sheriffel és azt hiszem Parrishel.

- Megígérem. Várj, ők is tudják? - Lepődött meg, mire bólintottam és nyitottam az ajtót mivel már 8:55 volt.

Elég könnyen találtunk parkoló helyet, kiszálltunk az autóból és siettünk be a korházba. A recepciót kerestük, de Scottot hamarabb megtaláltam a nagy bolyongásba. Mikor meglátta anyámat elkerekedett a szeme.

- Ő mit keres itt? - Kérdezte megragadva a karom.

- Sokkal többet tud ezekről a fiatalokról. Tudja, hogy kikben bízhat meg. Senkinek nem fog beszélni erről. - Ígértem meg miközben rá néztem. Idegesen álldogált karba ölt kézzel, amiben a ballonkabátját szorította.

- Rendben, de nekünk is vannak embereink és ne feledd, velem bármit megoszthatsz, vagy Lydiával. - Mondta, de a hangja nem lett nyugodtabb. Biccentett, amivel azt sugallta, hogy menjünk, anyu felé is ejtett egy ilyet, csak kedvesebb gesztusban. Rám nézett mikor a kezemmel is intettem, hogy nyugodtan.

Megálltunk egy kórterem előtt, a Hullaház felirat szélesen, díszelgett az ajtó felett. Scott bement, anyu megállt előttem, elolvasta a táblát, nagyot nyelt majd követtük Scottot. Mindenki a helyiségben volt, és ahogy beértünk a tekintetek rám majd anyámra siklottak.

- Sziasztok. - Köszöntem idegesen. Szinte mind bólintottak, azt sugallva, hogy észrevették, hogy megérkeztem. A teremben volt még egy nő, vékony fekete hajú, mellette egy ősz hajú és szakállú magas vékony férfi, ő mellette pedig egy kicsit testesebb alacsonyabb férfi. Az egyik Stilinski sheriff volt, de a másik kettőt nem ismertem fel.

- Lola, ő itt az anyukám; Melissa McCall. - Mutatta be, oda sétáltam hozzá és kezet ráztunk.

- Örülök, hogy megismerhetlek Lola!

- Úgyszintén!

- Ő pedig. - Folytatta. - Chris Argent. - Mutatta be a mellette álló férfit.

- Az Argent elég, örülök, hogy megismerhetlek!

- Én is! - Mosolyogtam.

- Nos. - Kezdett bele Scott. - Az éjjel Lola felhívott azzal, hogy több mint tíz másik holttestet találtak elszórva a városban. - Anyámra nézett. - Lehet tudni, hogy helyileg hol találták meg őket? – Kérdezte, amitől anya felvonta a szemöldökét.

- Nos, pontos térképem nincs, mivel erre pont nem számítottam, de számmal és nevekkel tudunk szolgálni. - Válaszolta majd rám nézett, hogy én mondjam el.

- Összesen 13 fiatal lányt és srácot öltek meg, kevesebb, mint három nap alatt. Mind vérfarkas, mind ugyan úgy lett kivégezve. - Fejeztem be, mindenki engem nézett és szinte mindenkinek a szája előtt volt a keze, vagy kikerekedve a szemei. Esetleg mindkettő.