Szerelem jégbe fagyva

1. Új élet, új esély - Június 20. (Hétfő)

Mia szemszöge

Az ébresztőm fájdalmas hangjára ébredtem. Ma utazom Amerikába, hogy még a nyáron lábra tudjak állni, ugyanis fél éve szilánkosra törtem a bokám és elszakadt a kereszt szalagom is. Hatalmas bukás volt.

A gyakorlat végénél jártam, már csak egy tripla axel volt hátra. Ugyan úgy lendítettem a lábam, mint minden egyes alkalommal. A sebesség meg volt, az elrugaszkodás is tökéletes volt, a levegőben kiforogtam a három fordulatot, de a landolásnál minden kicsúszott alólam. Szó szerint.
Egy fél fordulatom volt hátra, mikor a bokám kibicsaklott alattam, a testem pedig tehetetlenül fordult tovább, aminek következtében a térdem is kicsavarodott.

Halottam az emberek rémületét, ahogy a hangosbemondó arra kéri őket, hogy adjanak szabad utat az orvosoknak. Zokogva feküdtem a jégen, minden mozdulat fájt, mikor az orvosok csak egy kicsit is a lábamhoz értek. Feltettek egy hordágyra, hogy bevigyenek a legközelebbi klinikára. Hangos taps kíséretében hagytam el a jeget, lehet utoljára az életemben. De én hiszek benne, hogy Kaliforniában egy új reményt kapok az orvosoktól. Céljaim vannak. Nem lehet vége tizenhét évesen a pályafutásomnak, ami jóformán még el se kezdődött. Májusban indulni akarok a világbajnokságon, amit pont Kaliforniában rendeznek meg. Én pedig készen állok mindenre, hogy visszatérhessek.

Elszántan és harcra készen keltem ki az ágyamból. Magamhoz vettem a mankóm, majd lassan, de biztosan elindultam a konyha felé. Tízkor indul a gépem a madridi reptérről, úgyhogy csipkednem kell magam. Mikor kiléptem a szobámból, egyből megcsapta az orromat a friss gofri illata. Hm, a kedvenc reggelim!

- Jó reggel anyu! - léptem be a konyhába, majd adtam neki egy puszit.

- Szia, Kincsem! Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva.

- Egész jól. Kicsit izgulok - vallottam be.

- Elhiszem, Kincsem! A helyedben én is izgulnék, hisz egy új kontinensre utazol, ahol komoly munkák várnak rád. Annyira sajnálom, hogy apáddal nem mehetünk veled! - mondta csalódottan. Na igen. A szüleim nem jöhetnek velem, mivel itt van a munkájuk, és teljesen felesleges lenne pár hónapra velem jönniük.

- Jaj anyu! Ne rágódj ezen! Megbeszéltük, hogy minden rendben lesz. Tudok magamra vigyázni és minden este hívni foglak.

- Tudom, Kincsem, csak van valami, amiről még nem beszéltünk - rakta le elém a reggelimet, nekem pedig felszaladt a szemöldököm.

- Még pedig? - kérdeztem rosszat sejtve. Anyu sóhajtott egyet, aztán leült velem szembe.

- Tegnap felhívott a St. Louis High School igazgatója, hogy ösztöndíjat nyertél a kiváló sportteljesítményednek hála - nekem pedig menten leesett az állam.

- Hogy mi?! - kérdeztem csodálkozva. A St. Louis-ba nagyon, de nagyon nehezen lehet bekerülni, oda tényleg csak a legjobb sportolókat hívják.

- Így van - bólogatott anyu. - Azt mondta, hogy az iskola mindenben támogatni fog, ami a felépülésedhez szükséges. Újra a csúcsra szeretnének juttatni.

- Hát ez fantasztikus! El se hiszem! Anyu, tudod, hogy ez mit jelent? - ujjongtam.

- Igen - mosolygott.

- Egy álmom válna valóra!

- Tudom, Kincsem. Az ösztöndíj most szeptembertől indulna. Ha nem fogadod el, akkor ugrott a hely.

- Mi? Már szeptembertől? De... Hogy?

- A bentlakásos részen lennél. A kollégiumban - magyarázta.

- Ez azt jelenti, hogy nem is jönnétek velem? - szomorodtam el azonnal.

- Sajnálom Mia, de nem engedhetjük meg magunkat azt, hogy Kaliforniába költözzünk.

- Tudom - suttogtam. - Mennyi időm van meghozni a döntésem?

- Ma estig van a határidő, nem tudnak sokáig várni, más is pályázik a szabad helyekre, nem csak te.

Gondolkodva túrtam bele szőkés barna hajamba, miközben kifújtam a levegőt. Itt az esély. Mindig erre vágytam, hogy a St. Louis-ba járhassak. Fájt itt hagyni a családomat, az otthonomat, de az iskolának hála talán felfigyelne rám a válogatott kapitánya. Egy csodás pályafutás kezdete lenne, csak egy bökkenő van. Fél éve nem léptem jégre. Az se biztos, hogy sikerül a rehabilitáció.
Hosszú percekig agyaltam, míg meghoztam a döntésemet.

- Anyu, tudod, hogy mindig is ezt akartam. Kislány korom óta arról álmodozok, hogy egyszer meghívást kapok a St. Louis-ba, ami beindíthatja a karrieremet. Hülye lennék visszautasítani egy ilyen ajánlatot - néztem a szemébe. - Elfogadom az ösztöndíjat. Szeptembertől a St. Louis-ba akarok járni.

- Reméltem, hogy így döntesz - könnyebbült meg. - Apáddal mindenben támogatunk. Nem számít milyen messze vagy tőlünk, mi mindig itt leszünk neked - fogta meg a kezem.

- Tudom - nyomtam egy puszit a homlokára.

- Reggelizz meg gyorsan, késésben vagy. Addig én visszahívom az igazgatót, hogy döntöttél - állt fel az asztaltól.

- Rendben.

Gyorsan bekajáltam, letusoltam, felöltöztem, fogat mostam. A szokásos reggeli rutinom. Egy rövid fekete sortot vettem fel, egy fehér atlétával, amire felvettem egy piros-fekete kockás inget. Nem gomboltam be. A hajamat begöndörítettem, magamra leheltem egy kis sminket, majd a mankóm kíséretében léptem a nappaliba.

- Azt hiszem kész vagyok - álltam meg anyu előtt.

- Akkor indulhatunk? - kérdezte a bőröndjeimért nyúlva.

- Igen, indulhatunk - biccentettem.

- Segítek felvenni a cipődet.

- Köszi - ültem le mosolyogva a kanapéra.

- Egy új élet, és egy új esély vár rád Kaliforniában - mondta, miközben bekötötte a piros Convresemet.

- Remélem, hogy sikeres lesz a rehab - húztam el a számat.

- Biztos, hogy az lesz. Tudom - állt fel. - Na, indulás, mert nem éred el a gépet.

Elbúcsúztam aputól, majd beültem a kocsiba, és már hajtottunk is a reptér felé. Szomorúan néztem ki az ablakon. Elhagyom Madridot, hogy egy új reményt kapjak az élettől Kaliforniában. Hiányozni fog Spanyolország, de mindig emlékezni fogok rá, hogy honnan jöttem.

Fél órás autóút után végre megérkeztünk a reptérre, becsekkoltam, majd hosszú búcsúzkodás után elköszöntem anyutól is.

Szerencsére az ott dolgozók segítettek a cipekedésben, így megkönnyítették a dolgom.

Pontban tíz órakor felszállt a gépem, és ezzel együtt kezdetét vette egy új kaland a számomra. Új város, új iskola, új barátok. És persze egy új remény annak érdekében, hogy visszatérhessek a jégre.

Sziasztok, itt lennék az első résszel, remélem megfogott titeket! Hamarosan folytatom, addig is puszi a pocitokra:

Nájki❤