Az Elveszett Lány Esete| P.M.|

*1*

-Elmegyek sétálni! Majd jövök. - ordítottam el magam az óriási házban mire anya lerohant a lépcsőn.

-Rendben, vigyázz magadra.- puszilt meg.
Felkaptam a kis hátizsákomat majd kiléptem az ajtón a hideg, szeles tavaszi időbe. Átmentem az úton és felsétáltam a járdára. Egyre messzebb kerültem a várostól. Végre megpillantottam az erdőt. Lépteimet lelassítottam, nehogy elijesszek egy nyuszit, esetleg egy őzikét. Halkan lépkedtem a nyirkos leveleken, avaron. A fák már javábam bekerítettek, nemsokára átsétálom az erdőt.

Éppen egy fát hagytam el mikor olyan érzésem támadt mintha megváltozott volna valami. Hagytam, hisz' biztos csak rosszak voltak a megérdéseim.
Cipőmet néztem ahogy a vizes levelek rátapadnak mikor jobb oldalról furcsa beszédet hallottam.
Odakaptam a fejem. Nem értem. Ebbe az erdőbe csak én járok ki. Ez az erdő öreg és lepusztult. Ha valaki azt mondaná hogy ő is ide jár a szemébe röhögnék.

Óvatosan közelebb sétáltam és bebújtam egy szikla mögé. Hallgatóztam. Tudom, nem szép dolog de hajtott a kíváncsiság. Kidugtam a fejem, hátha látok valamit. Kettő férfi egy elég furcsa falnál áldogált. A falon volt egy hatalmas repedés.
Az egyik felkiáltott de nem értettem belőle semmit. Egyértelműen nem angolok. Mikor ez átfutott az agyamon egy hatalmas robbanás rázta meg az erdőt.

*

A fejem sajgott, lüktetett. Szemeim mintha kétszer annyi súlyt nyomnának. Hátamról oldalamra gurultam majd onann nehezen felültem. Feltáplászkodtam és kinéztem a szikla mögül. A két ember ott volt még mindig. De már nem éltek. Ilyedten kaptam kezem a számhoz. Légzésem felgyorsult. Féltem.

Megfordultam és elindultam kifelé sz erdőből. De bárhogyam is próbáltam sosem jutottam tovább. Egyfolytában fát látok.

-Nyugodj meg Mad! Ha estére nem kerülsz elő úgyis keresni fognak.- biztattam magam majd elindultam az erdő belseje felé. Legalább is szerintem. Jó egy óra gyaloglás után találtam egy kis patakot. Odasétáltam, megálltam mellette. Tőlem jobbra egy őzike volt.

Megmozdultak mögöttem a bokrok mire ilyedten guggoltam le. Bemásztam egy szikla mögé, onann követtem az eseményeket. Egy férfi volt. Kezében egy íj foglalt helyet. Közelebb lépett az őzhöz majd rászegezte a fegyvert. Már majdnem meglőtte mikor valami hatalmasat lökött rajta és a melletem lévő fatörzshöz hajította. A férfi lecsúszott onann és a földön végezte.

Az a valami ami meglökte az őzre támadt. Hatalamas volt és nyálkás. Több lába volt, talán nyolc. Undorító. Az őzike végül feladta a harcot így a szörny nyert. Ahogy ette a növényevőt lehetett látni a fogait. Több sorban éles fogai voltak, nem szivesen érezném hogy hogyan használja őket.

Ránéztem a halott férfire majd megint a szőrnyre.
Kell az íj!

Futott át az agyamon. Odaosontam a testhez majd leakasztottam róla a fegyvert. Gyerekkoromban, 7 évesen még tudtam használni. Mit nekem az a 5 év. Igaz, akkor sokkal könnyebb volt az íj és nem is igazi volt a nyílveszző, de a lényegét értettem.
Éppen hogy leszedtem róla mikor a szörny befejezte az előételt és a főfogáshoz fordult: hozzám.

/Remélem tetszik a story❤🤷🏼‍♀️/