Az Elveszett Lány Esete| P.M.|

*33*

-Madeline! Örülnék hogyha egy kicsit együttműködőbb lennél!- próbáltam ráhúzni zokniát.
A lány végig nevette a zoknifelvételt ráadásul össze-visza mozgatta végtagját. Kijelentésemen jót nevetett ahogy a hátam mögött álló Pietro is.

-Legalább te segítenél!- csattantam fel.
A fiú arcára egy pimasz mosoly kúszott majd hozzám lépett.
-Máris!- kezdett hozzá a művelethez.
A lány mostmár nyugodtan ült a kis széken, hagyta magát.

Sértődötten álltam fel és kezeimet összefontam mellkasom elött.
Pietro felemelte Madelinet majd hozzám fordult.
Mosolyogva figyelte sértődött arcomat majd felnevetett.

-Örülök, hogy jól szórakozol!- rivalltam rá.
Pietro csak még nagyobb hahotázásba kezdett amitől én egyre idegesebb lettem.

Egyszer csak Madeline átkarolta az én nyakamat és az őt tartó fiú nyakát aminek következtében vészesen közel került arcunk egymáshoz.
Pietro abbahagyta a nevetést, helyét egy apró mosoly váltotta fel.

-Annyira de annyira szeretlek titeket!- jelentette ki a kislány majd mégközelebb húzott minket magához.

Éreztem hogy Pietro átkarolja derekamat, így húz közelebb magához.

-Olyan jó szülők lesztek!- jelentette ki bátran a leány.
Arcomat elöntötte a pír, oldalra fordítottam a fejemt. Pietro sem cselekedett másképp.

-Elvagy tévedve, kicsilány- fordultam vissza nevetve.

-Miért?- kérdezte csalódottan.

-Mi- mutattam magamra és az elöttem álló szőkeségre.
-Nekünk- javítottam ki magamat.- nem lesz családunk.- fejeztem be mondandómat.

Az elöttem álló fiú érdeklődve figyelte cselekedetemet.

-Miért ne lenne?- tette fel a kérdést a fiú, újból ráfogott a derekamra.

-Már elnézést de miért lenne?- toltam el mellkasát és lefejtettem magamról a kezét.

-Szerintem jó családot alkotnánk egy ilyen házias asszonnyal!- kacsintott rám Maximoff.

És ekkor leesett. Ő ezt viccnek szánta én pedig  komolyan vettem. Elöbb visszautalt a konyhás hadműveletemre. Elgondolkodva meredtem magam elé. Nem tudom pontosan hogy min gondolkoztam de eléggé elmehetett az idő mert arra eszméltem fel hogy Madeline ilyedten bújt hozzám.

Furcsálva tekintettem le a kislányra aki görcsösen szorította a lábamat.
A folyosóról furcsa zajok szűrődtek be majd egy ilyedt Tony tört be a szobába. Az ajtót kivágta, szagatottan vette a levegőt. Mögötte kilehetett látni a folyosóra ahol éppen Wanda birkózott egy szörnnyel.

Pietro lépett egyet a zseni felé majd megszólalt.
-Mi történt?- mindketten jól tudtuk hogy mi törtent de ő mégis megkérdezte. Felemeltem Madelinet majd én is Pietro mellé álltam.

Tony lassan felemelte tekintetét a padlóról majd halk, rekedt hangon megszólalt.

-Megtámadtak minket!