Az Elveszett Lány Esete| P.M.|

*19*

Berúgtam a fehér ajtót és beléptem a szobába.

-Péntek!- kiáltottam fel közben letettem Madisont az asztalra.

-Igen, Pietro?- jött a gépies női hang.

-Hívja ide az összes Bosszúállót!- adtam ki az utasítást.

Elsőnek Banner rontott be aki rögtön kezelésbe vette a lányt. Végül már mindenki itt volt.

-Érdekes. Madison nem halott de nem is él. Olyan mintha a kettő között rekedt volna- nézett fel az orvos.

-Valahogy vissza kell hozni!- mondta Tony.
Én csak unottan kapkodtam a tekintetem az emberek között.

-Pietro? Mit csináltál vele?- kérdezte hugom.

-Én aztán semmit!- tettem fel védekezően kezem.

-Csak sziplán elájult.

-Biztos volt valami amire így reagál! Mondtál neki valami?- kezdte újból Wanda.

-Fejezd be Wan! Te is tudod jól hogy nem mondtam neki semmit!- mondtam kissé erélyesebben.

Idő közben Wandával veszekedtünk egy sort de már annyira beleélte magát a veszekedésbe hogy szinte már verekedtünk. Közben Steve és Thor próbált minket szétszedni. Natasha és Tony Madisont nézegette Dr. Banner társaságában.

Éppen Wandának akartam mondani valamit amikor a fények villózni kezdtek. Hugom ilyedten nézett rám , én is lepetten néztem őt.

A következő pillanatban Madison felült az asztalról és ilyedten mért végig minket.

*Madison Mayfield*

Egy asztalon feküdtem. Mindenki engem nézett. Elöttem Tony, Natasha és Dr. Banner állt. Maximoff ikrek verekedtek, ezt mindenki tudja. Árulkodik Thor és Steve megállása. Gondolom próbálták szétszedni őket.

Mindenki szemébe belenéztem de senkiében nem fedeztem fel a választ a kérdésemte. Mi történt?

-Madison?- lépett ki a trióból Tony.

Ránéztem ő pedig mosolyogva nézett vissza rám.

-Minden rendben?- folytatta.

-Itt van.- válaszoltam hidegen.

-Ki?- kapcsolódott be a beszélgetésbe Steve is.

-Az ötös- mondtam majd lelógattam a lábamat az asztalról.

-Tessék?- riadt fel Wanda.

-Megfogunk halni!- biztatta az embereket Thor.

-Köszi ez sok segítség.- nézett rá lenézően  Pietro.

-Kiakarja majd iktatni a világítást.- közöltem velük a hírt mire értetlen tekinteteket kaptam.

-Ő sötétben is lát ellentétben velünk.- magyaráztam meg.

-Miután sikerült neki kiiktatnia a fényt utánna én leszek a célont.- mondtam és közben kisétáltam a folyosóra. A rémült csapat követett.

-Mit csinálsz?- kérdezte Natasha.

-Megvédelek titeket- beléptem a szobámba de rájöttem hogy nem kell semmilyen cuccomat összeszednem így egyszerűen kifordultam onnan.

Elindultam a kijárat felé de megtorpantam.

-Most én elmegyek mert...- mondtam de természetesen közbe kellett vágni.

-Mi az hogy elmész? Elment a józan eszed?- meredt rám Pietro majd közelebb sétált hozzám közben ütögette a fejét ezzel jelezve hogy valami nincs rendben velem.

-Ezzel tudlak titeket megvédeni- kaptam fel én is a vizet.

-Hé, hé! Könyörgöm csak most ne kezdjétek- könyörgött Tony de nem hallgattunk rá.

Csak köpködtük egymásnak a szebbnél szebb szavakat. Veszekedésünket a fények kialvása zavarta meg.