Az Elveszett Lány Esete| P.M.|

*13*

Tony egy szobába kísért majd ott hagyott.
Azt mondta hogy várjam meg őket. Na még mit nem! Felpattantam és kisétáltam a szobából. A folyosón egy kicsit álldogáltam, gondolkoztam hogy merre menjek. Végül a bal oldal mellett döntöttem, mint később kiderült rosszul.

Sétáltam a fényes folyosón. A végén volt egy üvegajtó amin keresztül kiláttam a teraszra. Megszaporáztam a lépteimet. Már majdnem elértem az ajtót amikor egy erős kar visszarántott.

Megfordultam és egy  kék szempárral találtam szembe magam.

-Engedj el!- rivvaltam rá mire ő csak felhorkant.

-Nem!- mondta komolyan majd visszafelé kezdett ráncigálni.

Most hogy közelebbről megnéztem a fiú maximum 18 éves lehetett de szerintem annyi sem. Teste izmos volt. Körülbelül egy fejjel volt magasabb tőlem.

Könyökömnél fogva kezdett el visszarángatni a szobába.

-Miért lenne neked annyira rossz ha elengednél?- kérdeztem értetlenül mire ő elengedett majd megfordult de olyan hirtelen hogy neki ütköztem. Pontosabban a mellkasának.

Lenézett rám majd beszélni kezdett.

-Eleve nem vagyok annyira jóban Tonyval, nem akarom hogy még éjszaka felrobbantson.- mondta komolyan.

-Pedig én élvezném ha megtenné- köptem oda neki.

Szerintem érthető volt a felháborodásom. Azt sem tudom ki ő de nem ereszt. Azt sem tudom hogy ki Tony. Jelen esetben ha valaki megkérdezné hogy mi a nevem gondolkodni kéne rajta. Ideges vagyok, mert ezek nem engednek el. Gyászolok, mert a szüleim....
És félek mert, egy ismeretlen helyen fogok éjszakázni. Ezek szerint.

-Azt rögtön gondoltam- villantott egy mosolyt amivel még jobban felidegesített.

-Na jó! Elegem van!- háborodtam fel és kifelé indultam ám a következő pillanatban egy kezet érztem a derekamon és a térdhajlatomban majd máris a vizsgálóasztalon ültem.

Pietro a velem szemben lévő asztalon foglalt helyet majd engem méregetett.

-Mivan?- mondtam erélyesen mire ő csak vállat vont.

-Tudom.- jelentette ki majd leszállt az asztalról.

-Mégis mit?- kezdtem bizonytalanabb lenni.

-A történeted.- mondta majd közelebb jött.

-Az egészet. Mindent tudok rólad, a családodról és a múltodról.- jött még közelebb nekem pedig egyre jobban sírhatnékom támadt.

Hogyan állíthatja azt hogy tudja a múltam? Semmit sem tud rólam! Kemény fél órája ismerem de már hazudik. Érzem meglesz a bajom vele.

Nagyából kettő méternyi távolság volt köztünk. Beletúrt kissé göndör, szürke hajába amitől még jobban úgy nézett ki mint egy madárfészek. Haja jól kiemelte kék íriszeit amiket egész végig rajtam tartott. Kezeit háta mögött összekulcsolta úgy közeledett felém.
Más lányok már térdre rogytak volna elötte. (Nem félre érteni XDD~író)
De én nem. Nem fog elvarázsolni ezzel. Egyeltalán nem is az esetem.  Nem azt mondom hogy csúnya de egy orbitálisan nagy seggfej.

-Ismertem őket!- közeledett én meg egyre nagyobb késztetést éreztem arra hogy pofán vágjam.

-Láttam őket!- itt már pár lépésre volt tőlem.
Légzésem felgyorsult. Szemeim könnyeztek.

-Ott voltam amikor meghaltak.- mondta ki az utolsó mondatát nekem pedig elszakadt a cérna.

-Menj inenn!- ordítottam miközben egy könnycsepp gördült le az arcomon, a fények vibráltak, Pietro pedig több méterrel arrébb ért földet.