Az Elveszett Lány Esete| P.M.|

*31*

Bizonytalanul léptem a pulthoz majd elkezdtem csinálni a számomra kiosztott feladatot ami abból állt hogy össze kell kevernem a hozzávalókat.

Bénán megfogtam a fakanalat majd a tál szélét és óvatosan elkezdtem keverni. Néhol vagy kiment egy kis liszt vagy valami másfajta hozzávaló.

Az egyik pillanatban kettő meleg kezet éreztem az enyéimen majd egy testet hozzásimulni az enyémhez.

A kéz teljesen rásimult az enyémre, szinte már egyet alkottak. Pietro lassan, magabiztosan mondogatta hogyan is kell kevergetni a hozzávalókat.

Madeline a pulton állt és éppen a bénátásomat követte végig.

-Remélem élvezted Mad- mosolyogtam a kislányra aki csak jóízűen felnevetett.

-Köszönöm ezt a kedves gesztust, Pietro de én most rádhagynám eme csodás feladatot- mondtam majd kezeimet kiszabadítva kibújtam kezei közül.

-Hozom a díszítő cuccokat- ugrott le a pultról a kislány majd felnézett rám.

-Nem mert én hozom ide előbb!- kezdtem el sprinttelni a szekrény felé.

Mikor odaértem győzedelmesen leemeltem a polcról a kis üvegecskét majd felemelve azt magaménak nyilvánítottam.
Madeline csalódottan hajtotta le a fejét.

Abban a pillanatban "véletlenül" leejtettem a kezemben pigenő édességet ami az alattam szomorkodó kislány kezeibe pottyant.
Mikor feleszmélt boldogan adta tudatomra, hogy ő nyerte ezt a versenyt majd nevetve arrébb ugrált.

Vigyorogva léptem a még mindig keverő fiú mellé aki most hagyta abba jól végzett  munkáját és a pultnak támaszkodott.

Melléálltam és együtt néztük az ugrándozó leányt.

-Aranyos nemde?- pillantott fémszemmel rám Pietro.

-Ő az életem- mosolyogtam amire egy csalódott hang válaszolt.

-Ez fájt- lélett mellém Hunter akinek arcán egy fájdalmas mosoly ült.

-Na meg te- ragadtam meg nyakát és lehúztam az én szintemre így megölelgetve őt. Ő is átölelt engem majd megpuszilta az arcomat. Ezt a meghitt pillanatot Pietro és Madeline zavarták meg akik az étkezőből dobtak meg egy tésztadarabbal.

Komoly arccal léptem el Huntertől aki győztes mosollyal vonult vissza a nappaliba.
Lassú, kimért léptekkel sétáltam a hozzávalókkal ellátott pult elé. Hátat fordítottam a kimaradt termékeknek majd egy gonosz mosollyal az arcomon néztem végig az étkezőn.

A duó arca lepettséget tükrözött, Madelinén felfedeztem egy kis ilyedtséget is ezért közelebb is húzódott a mellette álló fiú lábához.

-Ez egy nagy hiba volt- suttogtam mire a mögöttem lévő hozzávalók a magasba emelkedtek.