Az Elveszett Lány Esete| P.M.|

*30*

-Nem szeretném ha egyedül éreznéd magad. És azt sem szeretném ha szomorkodnál a múltad miatt.- sétált mellém Pietro.
-Azt szeretném ha éreznéd hogy a családod mindig itt lesz neked és mindig számíthatsz rájuk. Ahogy rám is.- mosolygott le rám.

-Madison- rohant hozzám Madeline majd átölelte lábamat.

Mosolyogva nyúltam le a kis csöppségért majd karomba kaptam.
Ő nyakamba borult és úgy ölelt tovább. A kislány válla felett átnéztem majd megpillantottan Huntert.
Mosolyogva tártam szét karomat hiszen a lány annyira kapaszkodott bennem hogy nem okozott problémát ha nem tartom őt.

Hunter egy mosollyal nyugtázta  cselekedetemet majd közelebb sétált hozzám és átölelte hátamat. Félkézzel én is átöleltem őt majd átpillantottam a válla felett és az elégedett képű Pire néztem.

Elmosolyodtam mire ő is utánozta cselekedetemet.

-Köszönöm- suttogtam.

-Neked bármit- kacsintott amit én egy szemforgatással díjaztam.

-Képzeld Line- toltam el magamtól a szőkeséget aki érdeklődve figyelt engem.

-Pietroval éppen sütni készültünk.- mosolyogtam rá mire neki is mosolyra gördült apró szája.

-Muffint- tettem hozzá majd leraktam Madelinet.

-Segítek- indult el a konyhába majd az ott lévő szakácskönyvet kezdte olvasgatni. Vagy legalább is próbálta.

Mikor visszafordultam Hunterhez ő vigyorogva tekintett hol rám hol pedig Pire.

-Akkor ti?- mutatott kettőnkre.

-Mi nem!- kiáltottam fel és közben vadon hadonásztam kezeimmel hogy még jobban megjegyeztessem vele a nemet.
Fél szemmel figyeltem Pietro reakcióját. Teste kicsit megfeszült, arca eltorzult. Éppen szólásra nyitotta a száját amikir húga robogott be a társaságba.

-Sziasztok!- nézett körbe a társaságon. Legelöször Hunteren akadt meg a szeme akinek kezet nyújtva mutatkozott be. Majd a szakácsnőnk is tett pár lépést az újjonann érkezett felé.

-Wanda Maximoff- mosolygott rá a lány majd megfogta apró kezét.

-Madeline Miles- mutatkozott be a kislány is  majd lányos zavarában berohant a lábam mögé.

-Köszönjük Madeline!- forgatta meg szemeit Hunter.

-Aranyos kislány.- nézte mosolyogva Wanda a lábamnál bújkáló lányt.

-A hugod?- pillantott a tőle jobbra álló Hunterre aki erre a kérdésre egy fájdalmas arckifejezést vett fel.

-Igen. A hugom.- mondta ki olyan lassúsággal hogy szinte harapófogóval kellett kihúzni belőle.

-Most hogy mindenki bemutatkozott mindenkinek kezdhetjük a sütést?- nézett rám és az ifjú Milesre. - mert kezdek éhes lenni- simogatta meg hasát ezzel jelezve hogy mennyire szenved az éhségtől.

-Persze, kezdhetjük- bátortalanul lépkedett elő Madeline és Pietrohoz rohant.

-Vegyél fel- emelte fel kezeit a lány Pietro pedig eleget téve kérésének a magasba emelte a lányt és magához vonta.

-Kezdhetjünk- puszilta meg a fiú arcát aki a lányra mosolygott de fél szemmel rám is nézett és én is kaptam egy kisfiús mosolyt.