Az Elveszett Lány Esete| P.M.|

*14*

A bútorok feldőltek, Pietro a sarokban foglalt helyet. Levegőt is nagyon nehezen vett.

Használtam az erőmet. Használtam, olyan emberek elött akiket nem is ismerek.

A földre estem, összekuporogtam. Sírni kezdtem. Szemeimből folytak a könnyek, mint a patak. Az ajtó kitárult és egy nő lépett be rajta.
Fejem felkaptam Wanda érkezésére aki rögtön testvére segítségére sietett.

-Pietro minden rendben?- rázta bátyját. Igen Tony elmondta hogy elméletileg Pietro az idősebb.

Pietro nehezen de megszólalt.

-Jól vagyok.- nyögte Wanda pedig felém fordult. Kezeit felemelte én pedig a levegőbe emelkedtem. Újjait egyre jobban összeszorította én pedig egyre nehezebben jutottam levegőhöz.

Végül Steve lökte arrébb én meg találkoztam a hideg padlóval.

-Engedjenek el!- álltam fel nehezen.

-Nem és nem! Neked köztünk a helyed!- jelentette ki Tony.

-Ha nem engednem el akkor elmegyek magamtól.- mondtam és felálltam.

Tonynak látszólag nem tetszett az ötlet.
Letöröltem könnyeimet majd felnéztem újból a társaságra. Pietro feje Wanda ölében volt úgy nézett engem. Wanda védelmezően tekintett le bátyjára. Tony engem méregetett szemüvege mögül, Thor pedig egy kalapács szerűséget pörgetve figyelt engem.

Kinéztem a mögöttem lévő ablakon. Pont volt egy óriási medence a hátsó kerben viszont az nem az ablak alatt volt. De szerintem az erkélyről simán elérném. Kihúztam magam majd elindultam kifelé a szobából de Tony megragadott.

-Nem akrom hogy bajod essen!- jelentette ki.

-Azt sem tudom hogy ki vagy- néztem mélyen a szemébe majd kicsavartam kezemet.

Megfordultam és kimentem volna de Pietro termett elöttem és elállta az utat.

-Nem mész sehova!

-Elég ragaszkodó vagy. Nem gondolod?- néztem rá majd kezemet felemelve megragadtam testét és kitörtem vele az ajtót. Az ajtó széttört én pedig rohanni kezdtem az erkély felé amit aránylag sikeresen elértem bár közben próbáltak utolérni de nem ment nekik.

Levetettem magam a több méter magas toronyról majd vártam a becsapódást. Meg is érkezett.

Úgy tűnik ma mégis otthon éjszakázok.

*

Belélve a házba Madeline és Hunter ilyedt arckifejezésükkel találtam szembe magam.

-Hol voltál?-rohant hozzám Madeline és átölelte lábamat.

Hunter is hozzám sétált majd ő is megölelt. Suttogtam neki valami olyasmit hogy majd elmondom Madelinnek pedik csak annyit válaszoltam bogy elhúzódott a séta.

Nyugodtan hemperedtem le a kanapéra majd Hunter ült le mellém. Nem kérdezett csak csendben ült amiért nagyon hálás vagyok neki. Ott aludtam el, az utolsó emlékem az volt hogy Hunter felvett és bevitt a szobámba majd betakart.