Az Elveszett Lány Esete| P.M.|

*32*

Vihogva léptünk be a nappaliba. A sütőben már sült az édesség  viszont a konyhában irgatlan káosz uralkodott. Minden lisztes volt, sok helyen nyers tésztát lehetett látni még a plafonon is. Az üres tejes tejesdoboz feldőlve foglalt helyet a konyha kellős közepén.

Nevetve mértem végig az elöttem álló párost. Madeline haja mostmár nem csak szőke színben pompázott. Néhol egy-egy barna tészta darabot fedeztem fel hajkoronájában. Arca csupa csoki volt kezei lisztesek voltak ahogy a ruhái is.
A mellete álló fiú is hasonlóképpen nézett ki csak neki az arca is lisztes volt. Nem tagadom még igy is aranyosak voltak.
Hangos nevetésbe kezdtem mire kettő értetlen pillantást kaptam.

-Van valami probléma?- lépett elém Pietro majd feltünően végigmért.

-Igen van valami probléma?- állt mellé a kislány majd keresztbe font karokkal nézett fel rám.

-Semmi, semmi csak..- nevettem még mindig közben hasamat markolásztam a fájdalom miatt.

-Nehogy azt hidd hogy te nem vagy olyan.- közölte Pietro eközben közelebb lépett hozzám, szorosan átfogta derekamat.

-Á dehogy- vihogtam még mindig.

Pietro mélyen a szemebe nézett. Szemeiben láttam azt a jól megszokott boldogságot.

-Aranyos vagy lisztes hajjal- adta tudatomra a fiú. Kijelentésére arcomra egy apró mosoly szökött és felvette a piros színt. Fejemet lehajtva próbáltam megvédeni magamat az elöttem álldogáló fiú tekintetétől amit egész végig arcomon tartott.

-Tudom már mi legyen!- kiáltott fel mély gondolkodásából a lábunknál álldogáló csöppség mire mi szétrebbentünk.

-Nézzünk mesét!- ugrándozott örömében.
Pietro kérdően pillantott rám de én válaszul csak megrántottam a vállamat.

-Na és mit szeretnél nézni?- tártam szét karomat mert nem igen szántam sok esélyt arra hogy mesét tartana Tony ebben a toronyban.

-Ha szeretné feltudom sorolni azokat a meséket amik a toronyban tartózkodnak.- szólalt meg hirtelen a mesterséges inteligencia.

-Igen igen kérlek szépen- újjongott az ifjú Miles mit sem törődve azzal hogy ki mondhatta ezt.

*

Miután végighallgattuk Jarvis mondandóját Madelinre néztünk. Ő állát vakargatva gondolkozott, jól megfontolja a választást. Szinte láttam a feje fölött megjelent villanykörtét közben újját hirtelen felemelte.

-Legyen az Aranyhaj!- kiáltott fel boldogan majd tapsikolni kezdett.

-De elötte menjünk el fürödni!- kaptam el hirtelen majd a fördőszoba felé kezdtem el vinni Pietroval az oldalamon.