Az Elveszett Lány Esete| P.M.|

*36*

*Pietro Maximoff szemszöge*

Madelinnel a kezemben rohanok a folyosón ki az udvarra. Lennt, a garázsban észre vettek, megtámadtak. A kislány mindig is szerette a gyorsaságot. Most is vigyorogva viselte az utat. Ahogy kiértem az udvarra megpillantottam hugomat aki most ilyedten kémlelt engem és a gyereket.
Odaléptem hozzá majd átöleltem.

-Aggódtam- közölte velem és közelebb húzott magához.

-Jól vagyok.- toltam el magamtól majd rámosolyogtam.

Mellettünk Vasember landolt majd Steve futott be. Végül mindenki megérkezett.

-Tudja valaki hol van Madison?- kérdezte Tony közben felemelkedett a sisakja.

-Nem. Azóta nem láttam amióta elment harcolni- kémleltem a zseni borstás arcát.

-Valaki?- néztem körbe a társaságon de mindenhonann nemleges választ kaptam.

Hol vagy, te lány?

Hunter sétált a társasághoz akinek át is adtam a szőke kislányt. A fiú éppen kérdezni akart valamit amikor Steve felkiáltott.

-Autó!- ordított majd maga mellé kapva Natashát felemelte pajzsát.
Én érdeklődve pillantottam hátam mögé ahonann tényleg egy jármű száguldott felénk. Már éppen becsapódtt volna amikor Wanda erejével megtartotta a levegőben majd óvatosan letette egy kicsivel arrébb.

És akkor pillantottam meg őt. Ott állt, ő dobta az autót. Fejét a földre szegezte, orrából ömlött a vér. Homlokán és a szemei alatt horzsolások, monoklik voltak. Egyik füléből is folyt a vér. Vörös, göndör haja most csurom vizesen foglalt helyet a feje tetején. Nemtudom hogy mi történt vele de azt éreztem hogy valami nincs teljesen rendben. Aggódva léptem felé egyet de meg is bántam mert a lány felemelte jobb kezét és felém hajított egy sziklát.

Képességemet használva gyorsan kitértem a felém száguldó tárgy elől amit Tony semmisített meg.

-Mi ez az egész Madison?- rivalltam rá de ő nem válaszolt, még rám sem nézett.

Mögötte óriási szörnyek sorakoztak de egy mindegyiknél nagyobb volt.

-A 10-es- ámult el Natasha.

Madison mindig is mesélt egy olyanról ami egy érintéssel átveszi feletted az irányítást. Ő irányít téged nem te magadat. Azt csinálod amit akar. Szőrnyű egy érzés lehet és mindig is imádkoztam hogy én nekem ne kelljen megtudnom hogy milyen érzés. Sosem gondoltam bele hogy mi lesz  akkor ha valaki mással történne ez. Egy olyas valakivel aki számomra nagyon sokat jelent.

-Madison!- csattantam fel amikor már a harmadik felém repülő autó elöl tértem ki.
Nem válaszolt, csak rám nézett. Szemeiben nem láttam a megszokott vidámságot, üresek voltak. Csak úgy bámult rám velük.

-Fejezd be!- utasítottam de tudtam, hogy mind hiába.

A lány lehajtotta a fejét, habozott. Kis idő után hirtelen felkapta a fejét majd elkiáltotta magát.
-Nem!