Az Elveszett Lány Esete| P.M.|

*27*

Arcomat elöntötte a pír, alig bírtam leplezni.

-A szüleid most biztos büszkék rád- fordult a plafon felé.

-Remélem.- suttogtam majd én is szugerálni kezdtem a szürkés plafont.

*

Másnap felvettem egy szürke pulcsit és egy melegítőnadrágot. Mosolyogva léptem ki az ajtómon.
Zokniban végigcsoszogtam a folyosón majd be a liftbe.

Utam a konyhában végződött. Az asztalnál Tony, Steve és Natasha ült három kávé társaságában. A tűzhelynél Wanda ügyködött, neki a mellette lévő Pietro próbált segíteni. Az illatok alapján rántotta lesz.

-Jó reggelt!- rogytam le az egyik székre.
-Neked is.- mondták szinte egyszerre az asztalnál ülők mire nekem egy apró mosoly kúszott arcomra.
-Jó reggelt!- sétált mellém Pietro majd elém nyomott egy kakaóval teli bögrét.
Hálásan pillantottam rá majd szürcsölgetni kezdtem a forró italt. Az elöttem lévő ablakon bámultam ki. A szél fúj, lóg az eső lába.

-Hahó!- rázta elöttem a kezét Pietro.

-Igen?- kérdeztem közben értetlenül lestem hol rá hol a társaság többi tagjára.
-Tudsz szedni magadnak?- mutatott a fakanálra a fiú mire odanéztem.

-Őszintén bevallva nem vagyok éhes.- álltam fel az asztaltól majd távoztam is de a fiú utánnam kiabált.

-Ugye tudod hogy ezzel megsértetted az érzéseimet?- lehetett hallani a hangjában megbúvó iróniát.

-Hogy midet?- kiáltottam vissza majd mosolyogva megráztam a fejemet és visszamentem a szobámba.

*

Délelöttömet olvasással töltöttem. Imádok olvasni de az elmúlt napokban nem jutott rá túl sok idő.
Lehangoltan raktam le a könyvet az éjjeliszekrényemre. Egyszerűen lerrentő hogy így lett vége. Emma, a főhősnő meghalt Danielért, szerelméért.

Undorító. Szinte tocsog a nyáltól.

De azért mégis lehangoló. Arra számítottam hogy együtt öregednek meg. De nem. Emma kioltotta saját életét cserébe a szereleméért.

Megsemmisülve ültem a padlón. Próbáltam feldolgozni a történetet. Felpattantam és az ajtóhoz léptem. Gondoltam megkérem Pietrót hogy dobjon le a legközelebbi könybesbolthoz.
Ugrándozva haladtam a fiú szobája felé. Mikor odaértem kezemet a kilincsre helyeztem majd lenyomtam azt. Mikor az ajtó kinyitódott megpillantottam Pietrot ahogy a telefonjának beszél a széken ülve. Elsőnek furcsáltam a dolgot de később ráhagytm.

Nem vette észre hogy bennt vagyok ezért elindultam felé. Mikor elég közel értem ráugrottam. A szék felbillent de hála a fiú gyors reflexeinek elkapott engem és a széket is viszaállította a rendes helyére. Átdobott a vállán és úgy ült le velem a székére.
Újból a telefonra nézett majd egy kis idő múlva megszólalt.

-Szia édesem.