Angyalom - Sekai f.f.

9.rész

Még az idő is megállt körülöttem, ahogy néztem őt. Most is éreztem azt a különös, megmagyarázhatatlan vonzalmat felé, amit hiába próbáltam elfojtani, nem ment. Magával ragadt a különös íriszek mélysége, a testének melege, amit nekem is erőt, felfrissülést adott. Ezekben a percekben képtelen voltam eldönteni, hogy Sehun jó e, vagy rossz. Minseok-, és Junmyeon hyung mást se mondott, csak szörnyűségeket, amik velem történnek majd Sehun mellett, de most, ahogy nézem őt, képtelen lennék elképzelni azt, hogy valaha is bántana. A tekintete gonosz volt, én mégis láttam benne valami jót, ami felém irányult. Lehet, hogy mégsem olyan rossz különlegesnek lenni.

Sehun leszálltam velem az erdőbe. Rajta, rajtam és Minseok hyungon kívül még egy valaki volt ott, a magas alak kezében egy nagyobb olajlámpa adott fényt. Az előttem álló, nálam nem sokkal magasabb démon szemei már nem világítottak vörösen, most már az igazi, fekete szemszínét láttatta velem. Elvarázsolt az egész megjelenése, mégis taszított valami tőle. Az a valami szeretett hyungjaim szavaik voltak. Valamiért megbíztam Sehunban, de egyben hyungjaimban is, ez pedig egy erős, kettős érzést hozott létre bennem. Az egyik részem csábítóan szólt hozzám, akarva, hogy Sehunnal menjek, a másik viszont szinte már kétségbeesetten ordított felém a távolból, hogy ne bízzak meg Oh Sehunban, magában az ördögben. Nem tudtam ezzel mit kezdeni, így azt választottam, amit helyesebbnek gondoltam. Az eddigi csodálatom eltűnt arcomról és helyét átvette a félelem, így hátráltam Minseok hyunghoz, ki egyből megragadta az egyik csuklóm és maga mögé rántott.

Ahogy kikerültem a képből, Sehun tekintete elsötétült, vörös szemei ismét felragyogtak, ahogy a mögötte álló, különösen magas srácéi is. Sehun mellé sétált, akárcsak egy jó szolga és hasonló tekintettel kezdett minket ő is vizslatni, míg Minseok arcán egyszerre foglalt helyet az elveszettség és az elszántság. Nem is tudom pontosan, hogy miért Minseok hyungot választottam, hiszen olyan csodálatosan éreztem magam Sehun közelében, mint még soha senkiében, erre pedig egyszerűen nem találtam magyarázatot. Miért vonzódom ennyire Sehunoz? Mi van benne, hogy más közelében képtelen vagyok annyira fenségesen érezni magam, mint mellette? Egyszerre csábított és rémisztett el a külleme, a most dühtől csillogó szemei, amikkel ha rám nézett, egy pillanatra mintha meglágyult volna a tekintete. Úgy éreztem, szétszakít ez a megmagyarázhatatlan kettősség, ennek pedig minden áron véget kell vetnem, ha nem akarok belepusztulni.

-Elintézzem? - A magas srác szakította meg a beállt csendet, egyetlen szóval, mi vészjóslóként hatott az előttem álló Minseok hyungra nézve. A remegésem felerősödött, ahogy képek ezrei villantak fel a fejemben, miként tapossák a földbe szeretett hyungom, miattam. Miattam, mert értem jöttek, engem akarnak.

-Egyenlőre még ne, Yifan. - Sehun nyugodt hangon intézte kívánságát a magasabb felé, aki ezek szerint, Yifan. - Minseok, egyszerű a dolgod. Csak arrébb állsz és engedelmesen oda adod nekem Jongint. Nem nehéz.

-Inkább te húzz innen a francba! - Minseok hyung agresszívan szólt vissza, mire Sehun szemei megcsillantak, majd orrnyergét kezdte egy kissé frusztráltan dörzsölgetni. A mellette álló Yifanon látszott, hogy csak egy szó kell és megindul felénk, hogy eltegye láb alól Minseokot. Én pedig eközben még csak megszólalni sem mertem, pedig nagyon is a középpontban voltam jelenleg.

-Te is tudod jól Minseok, hogy hozzám való. Szinte már-már egy a lelkünk.

-Jongin még most is ártatlanabb, mint te valaha voltál. És nem mellesleg az ilyen taknyosoktól, mint te... elvárom a hyung jelzőt! - Úgy éreztem, mindjárt szétfeszít ez a konfliktus. Csak remegni tudtam a nálam jóval alacsonyabb Minseok hyung háta mögött, akár egy elveszett kisgyerek. Rettegtem, a leginkább Yifantól, akin látszott, csak egy jel kell Sehun felől és neki veti magát Minseok hyungnak, ezt pedig nagyon nem szerettem volna. Annyi jót köszönhettem hyungnak, hogy képtelen lettem volna elviselni, ha miattam esik bántódása. Értem én, hogy őrző és ez a dolga, de ez már tényleg sok. Lényegében most már egész életemben törleszthettem volna neki.