Angyalom - Sekai f.f.

24.rész

Hónapok teltek, ez idő közben pedig egyáltalán nem láttam Sehunt, viszont tudtam, hogy a közelben van. Nem tudom, pontosan mi lehetett a háttérben, hogy miért nem mutatkozik előttem teljes egészében, de egyenlőre nem is akartam semmit sem megkérdőjelezni. Hagytam, hadd bontakozzanak ki a dolgok maguktól. Éreztem, ahogy esténként - mielőtt még végleg elaludnék - valaki finoman simogatni kezdi a fejem. Eleinte azt hittem, valamelyik hyungom lehet az a három közül, viszont akárhányszor felnéztem, az a valaki eltűnt. Így jöttem rá arra, hogy a titokzatos árnyék Sehun. Minden este eljött hozzám, de soha nem mutatta magát nekem. Csak a lágy érintését éreztem elalvás előtt fejbőrömön, ahogy gyengéden a hajamba túr. Ez segített a leginkább az elalvásban, mert bár sokkal kiegyensúlyozottabb lettem, éreztem, valami készülődik. Nem tudtam, hogy pontosan mi, de aggódtam. Aggódtam a hyungjaimért; Junmyeonért, Minseokért és Yixingért. Aggódtam Sehunért és magáért az egész világért. Valami határozottan készülődött és észre lehetett venni a többieken, ők is tudták ezt jól. De erről egy szót sem szólt senki. Csendben éltünk Yixing hyung házában, mi a legkellemesebb épület volt valaha, ahol jártam. Még Junmyeon hyung házánál is békésebb és gyönyörűbb volt. A tapéták régi mintázata, az idővel már megsárgult könyvek és azok illata, mely az egész házban terjengett, de leginkább abban a szobában, ahol ideiglenesen voltam elszállásolva. A ház maga egy kész labirintus volt eleinte, alig találtam el egyik szobából a másikba, de ahogy egyre több időt töltöttem az érdekes útvesztőben, úgy tanultam meg kiigazodni a nem is olyan kicsiny épületben. Csupán csak az orromra kellett, hogy hagyatkozzak és máris ott voltam, ahol épp lenni akartam. Yixing lakásában bár leginkább az öreg könyv illat dominált, mégis, minden helyiségnek meg volt a maga aromája. Fűszer illata volt a konyhának; méz a fürdőnek; a ház közepén található, tágas ablakkal rendelkező nappali almáspite illatban terjengett; és még sorohatnám a számtalan illatot, mely ebben a házban volt. Szűk lépcsők vezettek egyik helyről a másikra, le és fel, ennél bonyolultabb már nem lehetett volna az épület elrendezése, mégis imádtam. Imádtam a könyvespolcokat, melyek hosszan a magasba nyúltak és imádtam azt a félhomályt, mely helyenként a hangulatos házban terjengett. Némelyik régi bútort vastag porréteg lepte, mellyel Junmyeon hyung viaskodott a legtöbbet. Szegény annyit prüszkölt a sok portól, hogy amióta csak felkeltem, mást sem láttam, minthogy a házat takarítja. Minseok hyung nem volt ebben olyan nagyon érdekelt, kellemesen el volt bárhol, csak az ablak közelben legyen. Megesküdni mernék, hogy néha-néha Jongdaeval találkozott - legalább is ezt láttam - , de ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak? Igen, sok magyarázatra lett volna szükség, hogy mindent megértsek, de egyenlőre élveztem azt a fajta nyugalmat, melyet régen éreztem már.

Idővel beköszöntött a tavasz is. A ház egy kisebb tisztás közepén helyezkedett el, melynek mezején ezernyi virág nyitotta ki bimbóit. A reggeli harmatban gyönyörű volt a látvány, így soha nem pazaroltam korareggel az időt, mindig felkeltem, hogy láthassam az ámulatba ejtő ragyogást. Ahol a tisztás véget ért, ott sűrű erdő következett, melyben alig kellett pár méter sétálni az embernek, hogy egy halkan csordogáló pataknál lyukadjon ki. Minden csodálatos volt itt. Imádtam, ami ezen a helyen volt. Gyakran nekiveselkedtem és felkapaszkodtam egy fának egészen a legmagasabb pontjáig, hogy onnan, a magasból lássam a hosszan elterülő, néhol virágba boruló lombokat.

-Hova mész Jongin? - Nézett rám szórakozottan Minseok hyung, mikor az egyik nagyobb tölgynek az alsó ágait próbálva elérni, ugráltam, mint egy idióta. Megint látni akartam a sűrű lombokat.

-Látni akarom azt, ami a fák felett van. Nem sokára gyakorlott famászó leszek, ha még sokáig maradunk itt. - Minseok hyung erre csak elmosolyodott. Szemei kissé vörösek voltak, mintha csak sírt volna, de nem voltam benne biztos. Azon vaciláltam, hogy vajon rákérdezzek e vagy sem, de nem is volt erre időm, ugyanis megragadta az egyik csuklómat és maga után rángatva visszaértünk Yixing házához, és az azt körülvevű tisztáshoz.