Angyalom - Sekai f.f.

23.rész

Jongin POV

Kellemes melegség járt át. Olyan érzés volt, mintha csak pont azon a helyen lettem volna, ahova tartozom. Nem láttam és nem hallottam semmit, mégis éreztem a körülöttem lévő környezet illatát. Régi könyv illat terjengett körülöttem, ez az aroma pedig őszinte nyugalommal töltött el. Nem tudtam hol vagyok, pontosan mi is történt mielőtt még a sötétségbe kerültem volna, de jó volt itt. Itt végre nyugodt voltam és gondtalan. Aztán egyszer csak robbanás szerűen ugrott be minden. Először Sehun erélyes hangja, ahogy magából kikelve kiabál, aztán a többiek; Minseok hyung, Junmyeon hyung és... Yixing hyung? Mit keresett ott, akkor az orvosom? Hiszen... Nem értek semmit.

-Már feljött belőle az összes vér, nem fog többet köhögni. Viszont gyakran cserélni kell a fején a hideg borogatást, magas a láza.

-Meddig lesz ilyen állapotban?

-Ez egy hosszú és fájdalmas szertartás volt a számára. Idő kell neki, hogy regenerálódjon. Csak legyünk türelmesek és majd magától fel fog ébredni. Addig hagyjuk pihenni és senki ne jöjjön be hozzá, ha csak nem a fején lévő borogatást akarja kicserélni. Csendre van szüksége. - Kik voltak ezek? Kiket hallottam magam körül? És miért nem tudom kinyitni a szemeim? Miért érzem úgy, mintha az egész testem ólomból lenne? De mindezzel együtt... miért vagyok ilyen nyugodt? Már régen éreztem magam ilyen kipihent és ilyen idilli hangulatban. Hova lett az összes feszültség, ami eddig egész idő alatt a bőrőmbe ivódva zaklatott?

-És a baba? - Hallottam az eddigieknél egy mélyebb, határozottabb hangot. Ettől függetlenül a kérdező orgánumja halkan, lágyan csengett, mintha csak visszafogta volna hangszálainak erejét.

-Sajnálom Sehun... Amint Jongin rendbe jön, újra próbálkozhattok. - Sehun? Sehun volt az, aki... nem régen kiabált, nem? Annyira összemosódik most minden; a nevek, a történtek, a helyszínek... minden. De hisz... napokig a hatalmas palotában voltam.

Hallottam lépteket, ahogy egyre jobban elhalnak, majd teljes csend vett körül. Az enyém mellett még valaki más halk légzését véltem felfedezni, de tekintve arra, hogy jelenleg semmit nem tudtam tenni, csak nyugodtan vártam, mi következik. Az a valaki gyengéden a homlokomra helyezte kezét, mire éreztem a kellemes hűset az említett testrészemen.

-Ne gondolj most semmire Jongin. Pihenj. Lazulj el, amennyire csak tudsz. Tudom, hogy jelenleg is nagyon nyugodt vagy, de még ennél is harmonikusabb állapotba kell, hogy kerülj. Állítsd le a gondolataid és ha eljön az idő, felébredsz, és majd akkor mindent elmondok.

(...)

Legközelebb, mikor elhagytam a kellemes emlékeket rejtő sötétséget, végre ki tudtam nyitni a szemeim; habár olyan volt még továbbra is, mintha a pilláimra egy nehéz súly nehezedett volna. Fáradtan pislogva néztem a magasan elhelyekedő, kör alakú ablakra. Az azon beszűrődő napfény jólesően csiklandozta az arcom és habár csak most ébredtem, és majdnem kivakított az erős fényáradat, a világért nem néztem volna másfelé. A puha ágy, amin feküdtem, mintha csak magához húzott volna. Éreztem, ahogy ismét kezdek álmosodni, hogy szemeimet ismét nem tudom nyitva tartani. Visszazuhantam az emlékekbe, egy csodálatos álomba.

-Aludj, Jongin. Pihenj.

(...)

-Mikor ébred fel? Nem tudok tovább várakozni! Nem érek rá!

-Sshh... Sehun... halkan... Jonginnak pihennie kell. Ha most felébreszted, annak súlyos következményei lesznek. Ilyen gyengén nem lesz képes a teste egy csecsemő lelkét hordozni.

Sehun ideges volt... tudtam, hogy miért ideges és meg is értettem. Magamban csak a vele töltött karácsonyi időszakra vágytam, de miután visszatért a reális énem, tudtam, semmi sem lesz már ugyanolyan. Aggódtam amiatt, hogy a Sehunnal való kapcsolatom soha többé nem tudom majd helyrehozni. És aggódtam a hyungjaim miatt is, akik foggal-körömmel védelmeztek mindig. Nem kéne ilyen sokat törődniük velem, nem érdemlem meg mindaz után, amit tettem. Főleg Junmyeon hyung. Olyan sokat gondoskodott rólam, hogyan tudnám neki ezt meghálálni? Minden bizonnyal az életemmel... ha örökre eltűnnék és nem okoznék több gondot. Vége a sírásnak Kim Jongin. Vége az önsajnáltató életmódnak. Vége mindannak, amit eddig csináltál.