"Kedvesem"

Bevezetés

"Úr Isten ByeAlex" 

Ordibált a tömeg körülöttem, én pedig szorosan lépkedtem Alex mellett. Átkarolta a vállam és megkérdezte jól vagyok-e? Csak bólogattam és reméltem, hogy végre az autóhoz érünk. Egy perces gyalogutat körülbelül egy óra alatt tettünk meg. Mikor becsukódott az ajtó halkulni kezdett a tömeg.

-Minden rendben?-Fordult felém Alex aggódóan és egy puszit nyomott a homlokomra.

Hirtelen felébredtem álmomból. Próbáltam felidézni mi is történt. Nem értettem miért Alex-szal álmodtam amikor nem is ismerem annyira.Egyáltalán nem voltam a rajongója. Sőt... Ekkor még nem is sejtettem, hogy találkozok vele aznap. Anyum zökkentett ki a gondolataimból.

-Kiara! - ordibált fel az emeletre.

-Fent vagyok!- hangzott a válasz. Gyorsan a fürdőbe indultam, letusoltam, fogat mostam, felöltöztem és már lent is voltam. Csináltam magamnak reggelit és leültem a szokásos helyemre. Anya hozta a kávémat és egy szórólapot.

-Ez mi?-Kérdeztem meglepetten.

-A postás hozta. Gondoltam téged érdekelhet ez a koncert. Itt lesz a közelben. - nem volt valami híres banda de kíváncsi lettem. Meg is vettem rá a jegyet és elindultam dolgozni. Egy közeli üzletet béreltem és kávézót nyitottam az egyetem után. Azóta azt vezetem, amellett pedig állat menhelyeken önkénteskedtem. Furcsának tűnhet, hogy még a szüleimmel élek, de valójában csak felújítom a saját lakásom és csak pár napra költöztem vissza. A napjaim általában gyorsan telnek, hiszen egész nap melózom. Ez ma sem történt másképp. Csak este 8 órakor eszméltem fel a telefonom csörgésére. A 9 órás koncertre emlékeztetett. Alig vártam, hogy kicsit kikapcsolódjak.

A koncert helyszín nem volt nagy, elől egy színpad a nézőtér pedig félköríves volt. Mint egy cirkuszban. Leültem egy színpatikus helyre és vártam, hogy történjen valami. Éppen a kezemet babráltam (csudi érdekes volt) amikor valaki nekem jött hátulról. Felnéztem és egy magas,  barna szemű úriemberrel találtam szembe magam. Olyan ismerősnek tűnt és annyira meglepődtem, hogy ez ki is csúszott a számon. Ekkor a pasas égig emelte szemöldökét és felkacagott.

-Te nem ismersz engem?-kérdezte meglepetten és mikor látta, hogy nem viccelek lehervadt a szájáról a mosoly.

-Ne haragudj, de... kellene?- Kérdeztem vissza. Ezután elköszönt azoktól a tagoktól akik eddig mellette álltak és helyet foglalt mellettem.

-Szia. Márta Alex vagyok. - ekkor még mindig nem ugrott be ki ő és én is bemutatkoztam.

-Szia. Én pedig Király Kiara.- kezet ráztunk és gondoltam itt lezártuk a témát, és a színpad felé fordultam. A szemem sarkából viszont láttam, hogy (ezek szerint) Alex leesett állal néz rám.

-Még mindig nem tudod ki vagyok igaz?- mosolyodott el.

- Ne haragudj, de tényleg nem.- fordultam vissza felé.

- Ismertebb nevem ByeAlex vagy Senkise.

-Örvendek.- közöltem egyszerűen és ismét előre fordultam.

-Nem hatottalak meg mi?- nevetett fel.

-Sok hírességgel találkozom a kávézómban és úgy gondolom ugyanolyan emberek vagyunk. Remélem nem törtem le az egódat azzal, hogy 1 valaki biztosan nem a rajongód.- az egós részt poénnak szántam és reméltem, hogy nem sértődik meg. Felkacagott.

-Nem, egyáltalán nem. Sőt... örülök, hogy nincsenek piszkos szándékaid. -Poénkodott én pedig felnevettem.

-Szereted ezt a zenekart?- kérdeztem tőle egyszerűen, de hirtelen az ölembe borult én meg a döbbenettől mozdulni sem tudtam.

-Te... te mit csinálsz?- kacagtam fel a helyzet abszurditásán.

- Felismertek, nem akarom, hogy ide jöjjenek.- Felém fordította a fejét és hatalmas mosolyra húzta a száját. Nem értettem minek örül, de én is elmosolyodtam. Elhalványodtak a fények és a színpadon mozgást lehetett érzékelni. Mindenki a színpad fele kapta a fejét és Alex is végre felült. A koncertet egészen élveztem, de Alex folyamatosan beszélt hozzám. Igazából felét nem értettem annak amit mond, de nagyon szakmai szemmel nézte a koncertet.

-Te nem tudsz kikapcsolódni igaz?-kérdeztem tőle.

-Ezt miért mondod?

- Egész végig kritizáltad őket, ahelyett, hogy élvezted volna.- nevettem fel. Amikor kezdett kiürülni a terem mi is kifele indultunk és Alex nem tágított mellőlem.

-Mivel jöttél?- kérdezte.

- Gyalog. Itt lakom pár utcányira. Téged inkább meg sem kérdezlek.- nevettem fel.

-Én tökhintóval. Elvigyelek?-mosolyodott el.

- Nem köszönöm, tényleg itt lakok nem messze.- elismerően bólintott és itt volt a búcsú ideje.

-Szia Alex.- intettem neki kurtán és hazaindultam.

Másnap kinyitottam az üzletet és vártam a vendégeket. Amíg volt egy kis szabadidőm megnéztem Alex facebook oldalát. Rájöttem, hogy őt nagyon sokan szeretik és követik... 

Sziasztok! 
Mint azt látjátok ez egy ByeAlex fanfiction lesz! Ha tetszik nektek kérlek nyomjatok egy "Vote"-t! <3  Köszi, puszi:)