Change my world (JJK)

1. rész

Fáradtan nyújtóztam egyet a reptéri széken kuporodva, miközben vártam, hogy a Szöulba tartó gépre be lehessen szállni. Felhúztam a lábaimat a székre és kinéztem az ablakon, amin túl rendületlenül esett az eső. Valahol tükrözte a hangulatomat, mintha a város is elköszönne tőlem. Imádtam Londonban élni és nagyon nehéz szívvel hagytam ott a szülővárosomat. Imádtam az esős napokat, a nagy sétákat a Temze partján, az ősz illatát, illetve a tél illatát mikor közeledtek. Mindegyiknek megvolt a sajátos szépsége, én pedig imádtam lerajzolni az érzéseimet. El se tudtam képzelni az életemet ezek nélkül. Mindig úgy terveztem, hogy az életem minden apró kis rezdülése ebben a gyönyörű és élettel teli városban fog megtörténni. Most meg? Szöul felé tartok az ismeretlenbe. Nagyot sóhajtottam és fejemet a térdemre hajtottam. Féltem attól ami rám vár, hogy miként fogok helyt állni, mennyire tudok majd beilleszkedni és mennyit ért a fél év intenzív koreai nyelvtanulás. Persze a lényeget kifelejtettem, gyakornoknak megyek a nagybátyámhoz Szöulba. Hogy én találtam-e ki ezt? Nem. Azonban miután lediplomáztam nem nagyon találtam munkát, viszont az apám időt se adott nekem arra, hogy kibontakozzak az életben. Rögtön úgy érezte, hogy intézkednie kell és elrendeznie az életemet. Így történt, hogy egyik nap azzal jött haza, hogy elintézte nekem, hogy egy zenei kiadónál lehessek marketing gyakornok. Elsőre rettentően megörültem a lehetőségnek és szinte ugrálni kezdtem örömömben. Ez egészen addig tartott amíg hozzá nem tette, hogy Szöulban. Rögtön leültem a kanapéra és azt se tudtam mit mondjak. Nem akartam elvállalni, de miután az apám biztosította a nagybátyámat, hogy következő év januárban odautazom és elkezdem a munkát nem tudtam mit tenni. Kelletlenül, de belementem. Amellett, hogy messzire kellett mennem a hazámtól más egyéb dolog is aggasztott. Egyrészt az, hogy nem beszéltem koreaiul. Így elkezdtem egy igen intenzív fél éves tanfolyamot, hogy ha kiutazom ne az legyen, hogy ott állok kukán és egy szót se tudok mondani. Persze nem mondom, hogy tökéletes a tudásom, de eladni nem fognak két kecskéért és ez kezdetnek már jó volt. Másrészt azért is izgultam, mert nagyon régen láttam a nagybátyám. Még valamikor a húszas évei közepén kiment Koreába, mikor megismerte a feleségét. Kisebb korunkban sokat láttuk, de amióta beindult a karrierje a zenei kiadónál ahol kb. 8 éve kezdett dolgozni, azóta elég ritkán jött látogatóba. Nem hagyhatta ott a munkáját huzamosabb ideig sajnos. Tudtam, hogy kedves lesz mert mindig aranyos volt velünk, mikor látogatóba jött, de mégis ideges voltam emiatt is.

Felemeltem a fejemet amikor meghallottam, hogy megkezdődött a beszállás, majd nagy sóhajtás közepette felvettem a háti táskámat a mellettem levő székről és elindultam a tömeggel a kijelölt beszállókapuhoz.

Annak ellenére, hogy apa tudja tériszonyos vagyok mégis sikerült nekem az ablak mellé vennie a jegyet. Miutàn leültem kinèztem az ablakon és eszembe jutott, hogy milyen hosszú repülőút vár rám. Apa valami olyasmit említett, hogy közel 12-13 órát fogok utazni mire Szöulba érek. Direkt olyan járatra vett jegyet, hogy ne kelljen átszállnom. Ezért hálás voltam neki, mert szerintem képes lettem volna eltévedni, lemaradni a gépről vagy csak egyszerűen elbénázni az egészet.

Az utazás alatt többnyire filmeket néztem, mivel nem szerettem repülni, így mindig eltereltem a figyelmem. Az út felénél végül bealudtam sikeresen és bár egy ízben éreztem, hogy leül mellém valaki nem volt erőm kinyitni a szemem, inkább aludtam tovább.

Annyira jól sikerült végül a visszaalvás, hogy az út háromnegyede teljesen kiesett nekem. Mikor felébredtem a mellettem levő ülés már üres volt, de akárki is volt az betakart egy takaróval. Meglepve konstatáltam, hogy ki lehetett ilyen kedves, de hiába nézelődtem senkit se láttam, hogy ki lehetett volna. A takarónak kellemes illata volt és nagyon jó puha, illetve meleg volt. Mivel fázós vagyok így magamon hagytam a takarót, amit aztán nem volt szívem ott hagyni a gépen és senki nem jelentkezett érte, így begyömöszöltem a táskámba.