titkok a koporsóban | skz - af

01

———————————————————————

1. kérdés eredménye: ANGOL

———————————————————————

Lee Felix fáradtan, kialvatlanul kelt fel a kicsiny ágyból, miközben próbálta kidörzsölni mandula szemeiből az édes, még mindig mennyeinek ható álmokat. Nehézkesen szenvedte magát két lábra, s egy szál alsógatyában próbált életet lehelni magába; a konyhába térve azonnal kint sertepertélő édesanyjához sietett, aki egy kis kávéval, szendviccsel és süteménnyel várta - úgy, ahogy mindig is tette.

Mosolyogva, békés görbülettel figyelte fiát a pultnak támaszkodó asszony, s a remegő kezei között tartott cigaretta füstjét reszketegen fújta ki - direkt figyelve arra, hogy ne Lix felé haladjon a fehér köd; nehogy egy kisebbet is tudjon szippantani a káros anyaggal keveredett levegőből.

- Várod az első napod, babám? - szólalt meg Mrs. Lee halkan, miközben elhaladva megcirógatta a hidrogénezett tincseket, amelynek tulajdonosa csak lágyan, dorombolva simult bele a röpke érintésbe.

- Izgulok, anyu. Rettenetesen - vallotta be idegesen, miközben tovább fogyasztotta (vagyis szenvedte le) reggelijét. - Hamarosan jön Chan is, és megyünk beiratkozni... Még mindig hihetetlen, hogy én kaptam meg a másik ösztöndíjat - rázta fejét, ahogy bedobta a mosogatóba a morzsás, maradékos tányért; rosszalló pillantást kiváltva a készülődő hölgyből.

- Számomra az a hihetetlen, hogy az a hülye is kapott egyet - nyomott csókot a kuncogó fiú arcára, ahogy felkapta táskáját. - Az egyenruhád a nappaliban van, drágám. Olvasd majd el a házirendet, a dobozban van. Azt hiszem. Nem tudom mikor jövök, de nyugodtan menj be a kis barátaiddal a városba, ha szeretnél. Szeretlek! - libbent ki az ajtón, majd magára hagyta Lixet; hagyta, hadd tengődjön egyedül a kétségek között, melyek egész lényét átjárták abban a pillanatban.

Borzalmasan érdeklődő volt, de mégis félt attól, mi fog rá várni az iskolában, ahová utolsó előtti évében került - mi fog rá várni egy olyan osztályban, mely már régen összeszokott; egy olyan osztályban, ahol csak elit, gazdag családok sarjai koptatják a padot.

Most pedig ő és Chan lesznek azok, akik fel fogják bolygatni az állóvizet; csak az a kérdés, milyen hatással lesznek majd a kékségre.

Mintha a másik srác meghallotta volna a kósza gondolatokat, úgy csöngetett fel az apró lakásba; levakarhatatlan mosollyal integetett a nagy tejüveges lapon keresztül.

Félig felszenvedett gatyával, ugrálva nyitott ajtót Lix, ahogy beengedte a szürke hajjal rendelkezőt - aki csak vigyorogva, felspanolva próbált nem kibújni bőréből; szinte táncot járva libbent be az előszobába.

- Te komolyan nem öltöztél még fel? - kérdezte hitetlenkedve, ahogy szokásosan, kérdés nélkül vett el egyet a kisebb dugi nyalókái közül -  a kredenc alól -, s jó lassan megbontva kezdte majszolgatni azt.

- Nyugodtan zabáld fel a kérót, kérni akartam - szólt oda a szőke ironikusan, ahogy egy utolsót simítva nyakkendőjén fordult vissza a másikhoz; aki már javában elfogyasztotta az aranyat érő édességet.

- Nézd, milyen királyul nézünk ki! - kiáltott fel Channie, miközben telefonját elővéve készített rögtön vagy száz képet; megörökítve a nem mindennapi látványt.

Hisz nem sokat lehetett látni fessen felöltözött fiatalokat, kikenve és kifenve a Lee lakásban; ha őszinték akartak lenni, még emlékfoszlányuk sem volt arról, mikor voltak utoljára így kicicomázva.