titkok a koporsóban | skz - af

24

———————————————————————

26. kérdés eredménye: SEUNGMIN

———————————————————————

Changbin idegesen, a körmeit rágcsálva járkált fel-alá a hétvégi ház földszintjén, miközben Minho még mindig az igazak almát aludta a fenti hálószobák egyikében.

Rengeteg mindent meg kellett beszélniük a nap folyamán, hisz tudták, hogy a szökési terv tökéletes és gördülékeny végrehajtásához Felixre is szükségük van, aki ebben az egy-két napban igencsak szegényesen kommunikált velük. Tökéletesen azzal a reakcióval reagált a dolgokra, mint amire a fiatalok számítottak, de mégis teljesen másként értékelték a helyzetet most, hogy valósággá is vált ez a nem éppen pozitív jegyekkel tarkított elképzelés.

A legidősebb még a gondolatát sem tudta megszokni annak, hogy a testvérével ilyen rosszban legyen, de a pici a napok folyamán nem tágított álláspontjától, sőt. Egyedül akkor állt szóba velük, amikor már vagy ezredszerte csörgették meg, vagy az édesanyjukat hívták utolsó reményükként, s a beszélgetés alatt a fiú a szavak számát is minimálisra, szükségesre csökkentette; utálta, milyen borzalmas helyzetbe keveredtek mindannyian, de nem tudott elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy mennyire megbántotta a viselkedésével a szerelmes pár. Akarta a pénzt, akarta a jólétet, a szabadságot, az aggódás-mentes életet, de egyre inkább kételkedni kezdett abban, hogy ez lesz-e a megfelelő módszer.

Ezek tudatában próbálta meg Bin az újbóli keresést, s amikor már nagyjából hatodjára sikerrel is járt, hálálkodva szólt bele a kagylóba - el sem hitte, hogy végre valamennyire tiszta vizet önthet a pohárba.

- Jézus, Felix - kacagott fel kissé erőltetetten, ahogy próbálta összeszedni rég' elveszett gondolatait. - Nem zavarok? - tudakolta a formalitás végett, de a másik tudta, hogy úgysem hagyja békén, amíg el nem mondja, amit akar.

- Dolgozok - hallani lehetett, hogy húzta el a kicsi az ajkát az ismerős hang miatt, de próbálta tartani magát, nehogy csípőből elutasítsa a fekete közeledését. - Két percet kapsz - pillantott fel a faliórára. - Most kezdődik. Számolom - dőlt az egyik pultnak, hogy a főpincér meg ne lássa, mit is csinál rendelés fogadás helyett.

- Sajnálom ezt az egészet, tényleg - hadarta Changbin. - De tudnod kell, hogy ehhez az egészhez hárman kellünk. És mi teljesen biztosak vagyunk benne, hogy meg akarjuk csinálni. Kell a pénz. Kell a pénz, de kurvára, Felix. És tényleg sajnálom, hogy ez történt, de már nem nagyon tudunk visszalépni. Úgyhogy vagy most azt mondod, hogy kiszállsz, és többet nem beszélsz velünk, nem veszed fel velünk a kapcsolatot, vagy segítesz - hallgatott el, de egy kis idő múlva újra megszólalt. - Hiányzol, Lixie - szinte már suttogott. - A bátyádnak és nekem is - harapta be az ajkát. - Ebben a negyvennyolc órában csak azt hallgattam, hogy mennyire nem akar rosszban lenni veled. Ő sem ezt tervezte, és én sem. Hidd el nekünk. De ez van. Megtörtént. Tudom, hogy bánt és mérges vagy ránk. De tudnom kell, hogy még mindig számíthatunk-e rád, Felix. Tudnom kell - határozottan beszélt, mint aki tudta, hogy sikerült meggyőznie a kisebbet. Ám az igenlő válasz nem éppen akkor jött, amikor várta, hisz a háttérben érzékelni lehetett a dühös kiáltásokat, melyek egy idősebb úrtól jöttek.

- Benne vagyok - motyogta a szeplős. - Visszahívlak munka után - amint ezt kimondta, azonnal le is rakta, de ez az egyetlen igénlés, két mondat is mosolyt csalt az idősebb arcára, hisz tudta, hogy bízhat a piciben; úgy, ahogy eddig is tette.