titkok a koporsóban | skz - af

06

———————————————————————

6. kérdés eredménye: BULI

———————————————————————

Changbin ajkait beharapva, izgatottan, nagy mosollyal ajkán méregette magát a tökéletesen kivilágított, hatalmas fürdőszobai tükörben, miközben végre a több hete megszervezett, "várva-várt" születésnapi partijára készülődött sebesen.

Jisung már ezerszer zaklatta az est folyamán - megzavarva a szépítkezés procedúrájában -, hogy tudassa, szülei látni kívánják a fiatalt; ám neki esze ágában sem volt lemenni addig a tömeg közé, amíg legalább legjobb haverja meg nem jelent a lézengők között - így csak a szobában dekkolva, unatkozva ütötte el idejét; fittyet hányt az ilyenkor oly' módon megkövetelt illemre.

Ahogy számítógépe meg volt nyitva asztalán, és láttatta vele a projektmunka befejezett részeit, azonnal leült elé, s újra végigolvasva a szöveget borult pírba arca; ahogy a személyes kérdések felé terelődött figyelme, úgy pillantotta meg a Minho nevét a válaszok tengerében; úgy kezdett szíve egyre hevesebben verni - majd kiszakadt szerve a bordák öleléséből.

Fogalma sem volt, hogy tudott ilyen kevés ismeretség után és ilyen mértékben belehabarodni a szinte ismeretlen, titokzatos fiúba; mégis megtette - s egyáltalán nem bánta a kellemes érzéseket.

Akárhányszor Felixék lakásán lógtak, mindig az időst kereste tekintetével, s próbált a lehetőségekhez képest nem feltűnően kérdezősködni róla, ha nem volt ott; próbált mindent megtudni róla, hogy ne tőle kelljen feleslegesen kérdeznie - nem akarta ilyenekkel rövidíteni az így is időszűkében lefolytatott csevejeket.

Ha sikerült néhány pillanatra találkozniuk, rögtön beszélgetésbe elegyedtek, s szinte erőszakosan, harapófogóval kellett szétszedni őket; képesek lettek volna naphosszakat diskurálni a semmiről.

Mindkettejüknek feltűnt a másik édes zavara és vonzalma az összefutások során; de Minho még nem akart cselekedni, Changbin pedig félénkké vált a karizmatikus ifjú jelenlétében - így csak folyamatosan kerülgették egymást, mint a forró kását.

Felix ebből a gyorsan kialakult - normálisnak semmiképp sem nevezhető - kapcsolatból szinte semmit nem vett észre, így készségesen mondott el mindent, amit bátyja hollétéről tudott, s mindig feldobódva mesélt el róla mindent; boldogsággal töltötte el a tudat, hogy a fekete nem veti, amiért egy ilyen rokonnal áldotta meg a sors.

Ám sajnos nem mindenki volt olyan, mint a  fiatalabb fiú; nem mindenki nézte jó szemmel a veszélyes embereket.

.....

Lent várakozott a bárpultnak dőlve Woojin, aki árgus szemekkel mustrálta az éppen akkor érkezők vendégeket és türelmetlenül várt a házigazdára.

Semmi kedve nem volt itt dekkolni, s adni a szépet és jót másoknak - szinte bárki leolvasta arcáról, mennyire elege volt az egész mizériából -, ám nem volt választási lehetősége; a jó modor végett kénytelen volt ott unatkozni, s jobb ötlet híján kezdte magába önteni a rendbe kikért italokat a buli elejétől fogva.

Hyunjin is befutott időközben, s mosolyogva figyelte az időst, aki éppen egy drága alkoholos üveget markolva indult volna a mosdó irányába; ám a kisebb gallérjánál fogva húzta vissza őt, és kérdés nélkül vette ki kezéből a whiskyt, majd egy pofátlanul nagy kortyot húzott le belőle.