titkok a koporsóban | skz - af

03

———————————————————————

3. kérdés eredménye: ESTE

———————————————————————

Jeongin puha hajtincseit tépázva, fel-alá járkálva barangolt a kicsiny lakás krémszín falai között. Úgy érezte, a házat díszítő apró kaktuszok és különböző növények megölik lelkét; csúnyán emlékeztetik arra, hogy barátja még mindig nem érkezett meg.

Tudta, hogy Woojinnak halaszthatatlan ügye van, mégsem tudott elvonatkoztatni a ténytől, hogy a fiúnak már legalább egy órája se híre, se hamva. Rendszeresek voltak az ilyen eltűnések - hogy az idős szólás nélkül lép le -, de még mindig nem tudott teljes mértékben hozzászokni az idegtépő helyzetekhez.

Ezért döntött úgy, hogy régen olvasott középkori kötetei mellett rakja le a voksot - nem kezd főzésbe ilyen későn -, hátha a lapok jellegzetes illatától és az azokon megjelenő kínzóeszközök látványától meg tud nyugodni aggódó lelke; de sajnos nem járt sikerrel.

Tekintete szüntelenül kapkodott az ajtó és papír között, szinte felemésztette a várakozással töltött idő. Semmit nem fogott fel abból, amit olvasott, semmilyen kép nem tudott békét hozni számára; folyamatosan jártak agytekervényei.

De amint meghallotta az ismerős, dallamos csengő megnyugtató hangját, megkönnyebbülve fújta ki a benntartott levegőt, s mélyeket szippantva a frissítő oxigénből rakta le könyvét, várva arra, hogy betoppanjon szerelme.

Érezte, párja nincs csodás hangulatban, így csak csendben, feltűnésmentesen próbált rájönni, mégis miért nem volt otthon az idős, mikor hazaért a családja pincéjében tartott - sokszor megrendezett - borkóstoló estről.

Látta, szinte füstöl Woojin, így rögtön mögé sietve lepte be nyakát apró csókokkal; melyet a fiú kelletlenül, de mégis hagyott.

Gondolatai ezer felé cikáztak, s pillanatokon múlt, hogy nem robban és nem szól rá a kisebbre; aki szeretetteljesen próbálta oldani a hirtelen kialakult feszültséget.

Ám amint megpillantotta a tablettás zacskókat, s meghallotta azok csörgését, azonnal kimért lett, s abbahagyta a piciny puszik szórását; úgy változott meg személyisége, mintha az előző édes gesztusok nem is tőle származtak volna; világossá vált, mi tartott ilyen sokáig.

- Már megint vettél annak a baromnak? - kérdezte Jeongin emelkedő hangsúllyal, kicsit sem burkoltan célozva barátja drogfüggő bátyjára - Már ezerszer megbeszéltük, hogy leszokik az a szerencsétlen, és nem fog annyit átjárni anyáddal meg az egész pereputtyal, miközben mindenki eljátssza, hogy minden rendben van... Te pedig, mint egy bolond veszed ezeket a szarokat! Szerencséd van, hogy nem buksz le! Én próbálok mindenre odafigyelni és csak azt tartani a szemem előtt, hogy neked minden jó legyen. Erre meg ilyneket csinálsz... Eszednél vagy? - csattant fel, miközben a fekete több gúnyos megjegyzést elmormolt a pakolás közben; nem foglalkozva a ténnyel, hogy a kiakadt fiú szinte mindent hallott.

- Nem tehetek róla, hogy ilyen a családom. Elegem van belőle nekem is, hidd el! Borzalmasan kiakasztó, hogy még te is itt idegesítesz! - emelte fel hangját, miközben bosszúsan lecsapta kabátját; de semmilyen reakciót nem kapott az ideges, hirtelen felindulásból megejtett felszólalásokra.

A fiatal csak nagyot sóhajtva, nem foglalkozva az előző jelentettel tapadt rá kedvese időközben kipirosodott ajkára, majd elválva tőle rázta meg lemondóan fejét; hozzá volt szokva a srác hirtelen kifakadásihoz, így szinte fel sem véve a bántó szavakat indult el a fürdőbe; lemosni magáról az egész napos fáradalmakat.