titkok a koporsóban | skz - af

23

———————————————————————

25. kérdés eredménye: SEGÍT

———————————————————————

Felixnek zihálva, remegve pattantak ki a szemei a hálószobájában, melynek a hangulata a késői órákban felettébb furcsának és idegennek hatott. Nem tudta, hogy mitől van ilyen kétes érzése, miért gondolja azt, hogy nem a saját bőrében fetreng a puha paplanok ölelésében, de ahogy alaposan szemügyre vette a helyiséget, majd megpillantotta a falon lévő, majd' lejövő posztereket, az asztalon fekvő kacatokat rájött, nem is saját kuckójában van; bátyja birodalmában ébredt fel.

Homályos, halovány emlékei voltak azzal kapcsolatban, hogy mégis mi a fene történhetett vele, miért került pont ide, ebbe a lehetetlennek tűnő helyzetbe, de ahogy feljebb tornázta magát, elkezdtek előbukkanni elméjében a halvány foszlányok, s akaratlanul is egy olyan helyre került, mely csak negatív képzetekkel párosult; visszagondolt a meggondolatlanul elindított hívásra, az olcsó italokra, a gyógyszerekre, majd rájött, hogyha sikerül a terve, azzal nem csak magát, hanem a családját is tönkre tehette volna.

Felettébb rosszul volt, minden tagja sajgott, s amint fel akart állni, lábai összecsuklottak; szabályosan megadták a szolgálatot. Nem akarta, hogy bárki aki kint ténykedik - hisz feltételezte, hogy nincs egyedül - észrevegye, hogy már nem alszik, ezért halkan kúszva közelítette meg a sarokba dobott, még néhány napja Minho által behozott palack vizet, majd halkan kinyitva, gyorsan kortyolt belőle; majdnem szerelmet vallott a torkát megtisztító folyadéknak, de tudta, a józanodás és szalonképessé válás nem éppen egy egyszerű sport, ezért visszamászva az ágyra vetődött bele abba, s hajtotta újra álomra a fejét. Ám azzal
nem számolt, hogy bátyja és Changbin már reggel óta a kanapén pihentek, főztek, takarítottak, így azt sem tudhatta, hogy tökéletesen hallották, ahogy ráesett a padlóra.

- Ez az idióta - morogta Min, csókot nyomva a feketének már rég felduzzadt ajkaira, s tincseit cirógatva sóhajtott egy nagyot.

- Lehet, hogy hülyeséget csinált, de az öcséd - válaszolta Bin, egyesével megpuszilgatva az idősebb ujjbegyeid, ujjperceit, melyet az mosolyogva fogadott.

- Lehet, de akkor is egy gyökér - reflektálta vidámabban, majd összeszedve minden erejét pattant fel a rettentően kényelmes ülőalkalmatosságról, hogy jó reggelt kívánjon Lixie-nek. - Ébresztő - kiáltotta el magát, ahogy kicsapta az ajtót, s a koppanásra megriadva ugrott ki az említett majdnem a bőréből is.

- A fejem - nyöszörögte, mikor kobakja nem éppen szerencsésen találkozott az ágytámlával, de látva a magasabb arckifejezését inkább csendben maradt s megadóan követte a konyhába.

- Most fogod magad, leülsz, zabálsz egyet és elmondod, hogy a fenébe jutott eszedbe bevenni egy halom nyugtatót és megbontani anya cuccait - nem adott esélyt a feldúlt fiú, hogy a kisebb ki tudjon bújni az előbb felsorolt teendők alól, így az csak bólintott, s kelletlenül
ugyan, de helyet is foglalt a pultnál.

Sokáig burkolózott némaságba, minden falatot többször megrágott, hogy még véletlenül se kelljen beszélnie, de amint betért a konyhába Changbin is, nem bírta ki, hogy néhány megjegyzést el ne ejtsen.

- Channal beszéltem telefonon este - kezdte mesélni magához képest higgadtan. - Mondott néhány dolgot, ami miatt kiakadtam - szúrta fel a villájára a rántottát, s bosszúsan forgatta körbe az apró étel darabot, egyenesen Min mogyoró szemeit bámulva. - Nem is tudom miért akadtam ki... Hisz ha lenne valami elmondanátok, nem? - ravasz mosolyra húzta az ajkát, melyre látszólag semmilyen reakciót nem kapott, de Minho már belül rendesen forrongott; megtörtént minden, amitől annyira tartott.

- Szívem - simogatta meg Bin az idős lábát, melyre Lix szinte kirúgta maga alól a széket, s agresszívan felrángatva tolta neki a testvérét a falnak, könnyes szemekkel üvöltözött vele.

- Hazudtál nekem - remegtek meg ajkai. - Azt mondtad, hogy elmondasz nekem mindent - homályosodott el a látása is. - Azt mondtad, hogy nem fogsz a boldogságom útjába állni! És nézd meg, mit tettél! - tajtékzott, majd amint rájött, mit csinált, azonnal leejtette a megszeppent barnát a földre, hogy jó nagyot csattantjon.

- Sajnáljuk - szólt bele Binnie a szövegbe, melyre a fiatal még zabosabbá vált.

- Te meg se szólalj! - hiába szakadt szét a feje, nem tudta higgadtabban kifejezni magát; szétvetette az ideg. - Azt mondtad, hogy engem akarsz védeni, mert veled csak a baj van! Miközben itt egész végig én voltam a baj - csapott az asztalra. - És még meg is csókoltál, a kurva életbe. Az volt az első csókom! - vallotta be megszakadó szívvel. - És még azt hittem, amikor év elején az mondtad, hogy szeretsz, igaz volt - időközben a magas is feltápászkodott már a földről, s megdöbbenve hallgatta, mennyire rosszul érinti ez az egész helyzet öccsét.

Tudta, hogy már az elejétől fogva nagyon tetszett neki Changbin, de nem gondolta volna, hogy szerelmes is belé.

- Ezért nem akartuk elmondani - törte meg a szipogással és erőtlen zokogással vegyült csendet Minho. - Én úgy is elmegyek néhány napon belül, és utána látnod sem kell többet - érvelt. - Minden megoldódik, ha elhúzok innen - folytatta volna tovább is, de a másik rögtön megállította ebben.

- Nem akarom, hogy elmenj! - sírt fel Lix keservesen, miközben lecsúszott a hűtőszekrény elé, s térdei közé temetve a fejét próbált értelmes szavakat formálni. - Én mindig is azt akartam, hogy itt legyél. Csak úgy, hogy nem hazudsz bele a képembe, miközben azt magyarázom mindenkinek, hogy te vagy a világ legjobb és legcsodálatosabb testvére.

- Ez az én hibám, Felix - szállt bele a vitába Bin megint, de a földön lévőnek már nem volt annyi energiája, hogy elcsitítsa; inkább hagyta, hogy még jobban eltiporja. - El akartam mondani, hogy mi van köztünk, de féltem. Féltem attól, hogy megutálsz minket - ment közelebb a sráchoz, majd mellé guggolva beszélt hozzá. - Nem szerettem volna hamis reményeket táplálni benned, de nem tudtalak megbántani. Sajnálom, hogy így kellett megtudnod, de én sem akartam, hogy ez legyen. A barátod akartam maradni - simogatta meg lágyan a szőke tincseket, melynek tulajdonosa bosszúsan lökte el a gyengéd kezeket.

- Hagyjátok békén! - kiáltotta el magát torka szakadtából. - Tűnjetek innen! - már sikított, ahogy kitört belőle a hetek óta elnyomott és felgyülemlett feszültség. - Ha szerettek, elmentek mára. És nem is jöttök vissza - egészítette ki magát halkan, ahogy reszkető valója ellenére is vánszorogva ugyan, de két lábra szenvedte magát, s megtörten nézett ki a fejéből, észre sem véve, hogy bátyja és annak szerelme tudomásul vette a dolgokat, s kézen fogva siettek el a színről.

Egy utolsó sajnálomot még elkapott, melyet feltehetően Bin ejtett ki ajkain, de ez a megszólalás annyit ért, mint halottnak a csók; vajmi kevés volt lelke repedésére ez a szó.

- Most hova menjünk? - kérdezte tanácstalanul, még a sokk hatása alatt Minho, miközben majd leszakította párja kezét, ahogy feldúltan menetelt.

- Régen voltam már a hétvégi házban - vont vállat Bin pajkosan, elrejtve szomorúságát és keserűségét, melyre barátja csak egy kedveskedő mosolyt küldött neki. - Minden rendben lesz - csókolta meg kedvesét olyan igazán, szerelmesen, s fogalma nem volt, ebben a kijelentésben mennyi hazugság is foglal helyet.

———————————————————————

26. VÁLASZTÁS - mindenkihez szóló kérdés

határidő: 20200221

⇨ WOOJIN

⇨ SEUNGMIN

———————————————————————

Hello, Guys
Megjöttem a kövi résszel, hihi
Remélem tetszett és nem lett olyan lapos.
Véleményeket szívesen fogadok.
Csókollak titeket, majd tala!