titkok a koporsóban | skz - af

17

———————————————————————

19. kérdés eredménye: ELŐSZÖR

———————————————————————

Woojin idegesen, vérvörös fejjel caplatott végig a folyosó robusztus falai között, miközben zakatoló szívvel, össze-vissza kapkodó szemekkel, remegve kutatott Jeongin után, akit fogalma sem volt, merre kereshetne. Köd ereszkedett elméjére, ahogy belegondolt abba, mégis mekkora lavinát indíthat el az, ha kiderül, mégis mit rejt a gyűrű, milyen információk vannak rajta, így észre sem vette, hogy Chan mellette lohol, s sebesen, reszkető ujjakkal hívogatja a kisebbet; tudta, hogy elég hektikus órarendje van a fiatalnak, s amúgy is különböző helyeken járkál nap közben - lyukasóráinak köszönhetően -, ezért imádkozott azért, hogy keveset használt telefonja a keze ügyében legyen, s azonnal válaszolni tudjon neki. Még mindig nem tudta, mi a fene történhetett a medencénél, miért akadt ki szerelme ennyire az öltözőben, de minél előbb választ akart kapni kérdéseire; ehhez pedig másik kedvesének is jelen kellett lennie.

- Vedd már fel, kérlek - motyogta elhaló hangon, miközben próbálta tartani az idősebbel a vágtának is minősíthető tempót, rohanása közben neki is ment néhány társának; mely a legkevésbé sem érdekelte. - A kurva életbe - szitkozódott kicsit hangosabban, mint kellett volna, melyre az egyik mellette elhaladó tanár azonnal felkapta a fejét, de hideg pillantásának köszönhetően azonnal megszeppent, majd odébb is állt.

- Csak nem valami gond van? - lépett mellé Hyunjin ezer wattos mosollyal, úgy téve, mintha nem látná, mégis hogy fest a másik, miután az cifrán káromkodva rakta zsebre az eszközt. - Csak nem megzavartam valamit? - ugyanolyan arrogáns volt, mint máskor, most mégis sokkal kellemetlenebb volt szeme csillogása; úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban ki tudna robbantani egy verekedést.

- Éppen rohadtul zavarsz, szóval mehetnél is - morogta neki Chan, nem belegondolva az esetleges következményekbe; háta hirtelen csapódott neki a szürke szekrények egyikének, ahogy Hyu vicsorogva szorította nyakánál fogva a vasnak.

- Mit mondtál, kis köcsög? - vicsorgott rá, melyre még a levegő is megfagyott a diákokkal tömött helyiségben. Mindenki egyöntetűen kapta fel a fejét a hirtelen becsapódásra, mely Woojin figyelmét sem tudta elkerülni; kikerekedett szemekkel vizslatta a jelenetet, miután hátrafordult, s meglátta párját, aki ugyanolyan agresszív kifejezéssel figyelte az előtte ágaskodó szájhőst.

- Verekedni akarsz, Hyunjin? - köpte neki a szürke, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a másik van helyzeti előnyben. - Ha nem, vedd le a büdös mancsodat a nyakamról - lehelte magabiztosan, miközben egyre csak visszaszorult tüdejéből az oxigén osztálytársa marka végett. Miután felocsúdott a fiatalabb kedvese, nem foglalkozva tekintélyével és státuszával rohant oda, s saját bajait félre téve tépte le a nagyképű srácot párjáról.

- Na megjött a díszhuszár is - állapota ellenére hasonlóan szórakozott volt, mint pillanatokkal ezelőtt, de rögtön alábbhagyott jó kedve, amint Jinnie ökle roppanásra hasonlító hanggal találkozott orrával.

- Woojin! - hangzott fel Chan, majd a távolból Jisung kiáltása, s a végzős pillanatok alatt termett a tomboló tanuló mellette, rángatta fel a földről, mielőtt még nagyobb balhét rendezhetett volna.

- Mégis mi a fenét csinálsz? - szűrte ki a fogai közül Han, mihelyt sikerült két lábra szenvednie a felbőszült srácot.

- Nincs joga hozzányúlni - minden tagja rázkódott az elfojtott emóciók miatt. - Ha még egyszer hozzányúlsz, megöllek - üvöltötte Hyunjinnak, ki eszelős görbülettel ajkán figyelte a felbőszült diákot, s fejét rázva hagyta el a tett színhelyét.