titkok a koporsóban | skz - af

14

———————————————————————

16. kérdés eredménye: CSESZEGETÉS

———————————————————————

Jisung körmeit rágcsálva, lábaival idegesen dobolva állt az előkert hideg, reggeli harmattól gyöngyöző kövén, ahogy kezében tartotta már vagy ezer éve maga mögött hagyott, rendre undorítónak kikiáltott cigarettáját. Szívből gyűlölte a kátrányos rudat, s annak minden velejáróját - vagyis ezt magyarázta be magának, amióta csak az eszét tudta, s nem mellesleg felmenői rajta kapták a káros szokás gyakorlásán -, de úgy felidegesítette magát a Changbinnal való beszélgetés után, s annyi minden jött felszínre elcseszett, eltemetett múltjából, hogy nem tudott elszakadni azon emlékektől, amikor még nem volt ekkora hírneve, s boldog volt, azt tehette, amit csak akart; ebbe pedig beletartozott a családi veszekedések utáni dohányzás, s különböző tiltott szerek fogyasztása.

Így történt most is; felelevenítette a régi, rettenetesen kellemes mozdulatokat. A fentebb említett szóváltás a dejà vu érzését alattomosan csalogatta ki belőle, majd megelégelve a villában uralkodó kellemetlen csendet, hirtelen ötlettől vezérelve rontott be gardróbjának régóta elzárt, kulccsal nyitható részébe, majd előkaparta a régen annyit használt, mára ütött-kopottá vált sporttáskát, majd annak belső cipzárait feltépve kereste meg a magára hagyott, örök kárhozatra ítélt dohányt.

Szülei nem voltak otthon, s nem is terveztek hazajönni a hét elejére sem, ezért nem aggódott azon, hogy bárki is észreveszi, mégis mit csinál, amikor egyedül tartózkodik a birtokon; hiába szerette legjobb barátját, voltak olyan dolgok, amiket még vele sem szívesen osztott meg.

Reszketegen, hevesen köhögve fújta ki a szürke gomolyagot - mert már rég elszokott a torkát maró anyagtól -, s telefonját figyelve próbált nem felrobbanni a benne kavargó indulatoktól. Amikor felhívta Seungmin hajnali négykor, s magához képest zaklatottan, összeszedetlenül magyarázkodott, ezerszer bocsánatot kért öccse elvesztése miatt, azt hitte meg fog halni és azonnal hatást dob az információk hatására. Legszívesebben leordította volna osztálytársát, s elküldte volna a pokol legmélyebb bugyrába, de ahogy az tovább folytatta, elmagyarázta, mégis mi a fene történt a lakásban, úgy esett le az álla; fogalma sem volt róla, hogy ilyen agresszív és bunkó is lehet az öccse, s annak ellenére is, hogy nincs semmi bajuk egymással, veszekedésbe kezdjen a felvigyázóval - ám nem véletlenül nem volt tudomása ezen viselkedési módokról, hisz a mondatok igazságtartalma erősen vetekedett a nullával; haverja újra csúnyán, érzések nélkül ültette fel.

Hogy miért? A válasz rettenetesen egyszerű. Nem akart bajba kerülni amiatt, hogy elhagyta az alacsony feketét a buliban, s egyedül - miután felrobbantotta a bombát - sietett haza, így kitalált valami roppant egyszerű, könnyen elhihető hazugságot, mely felettébb hatásosnak bizonyult - mint mindig.

- Na végre - dobta el a leégett csikket ciccegve, ahogy nem létező bajsza alatt morogva pillantotta meg Bint, aki kabátjával kezében battyogott az úttesten, kicsit fáradt léptekkel közelítette meg a szobroktól pompázó kerítést.

- Jó reggelt - dörmögte a fiatal, s látszott rajta, nincsen kedve egy újabb kioktatáshoz; ám nem kerülhette el sorsát, így reménykedve egy kis enyhítésben, fülét-farkát behúzva lépett be a kapun, s bűnbánónak tettetve magát termett bátyja mellett. - Haragszol? - tudakolta elrejtve hatalmas vigyorát, hisz tudta a választ, de nem akart még több balhét, ezért mégis megengedte, hogy rajta csattanjon az idősebb haragja.