titkok a koporsóban | skz - af

19

———————————————————————

21. kérdés eredménye: HYUNJIN

———————————————————————

- Minden meg van? - kérdezte izgatottan és feldobottan Felix, ahogy testvére vállába bújva próbálta felfogni, mit is fognak perceken belül csinálni. Amikor felvetette az ötletet Minho, hogy zsarolják meg Woojin vagy Changbin apját, szedjenek el tőlük annyi pénzt, amennyit nem sajnálnak és szégyellnek, nem gondolta, hogy ilyen gyorsan le is zongorázzák majd a dolgokat. Most mégis ott ültek a nappaliban lévő kopottas, rozoga bőr kanapén, hangtorzító effektekkel felkészülve, eldobható telefonokkal a kezükben; egyedül az apró feketére vártak, hisz nélküle nem tudták volna megvalósítani ezt az egészet.

- Mikor fut már be ez a hülye? - tette fel a költői kérdést Min játékosan, miközben folyamatosan a falon kattogó órát figyelte. Tudta, hogy a kisebbnek nehéz lesz elszabadulnia, hisz ilyenkor mindig családi ebédet tartanak, de ahogy megtudta tőle, az a múltkori Jisungos veszekedés elég sok mindent megváltoztatott, így reménykedett benne, hogy tényleg odaér és nem húzza felesleges csapatépítő étkezéssel az időt.

Mintha meghallották volna az égiek a fohászkodást, nagy csörtetés, csörömpölés hangzott fel a lenti ajtónál, mellyel szinte minden szomszédot fel lehetett volna kelteni, de a Lee testvérek csak vigyorogva, boldogan nyitották ki a tejüveg ajtót, majd a fiatal nyakába ugrottak.

- Bocsi a késésért - tűrte el ében tincseit a homlokából, s próbált a kezében lévő öltönyökkel, cipőkkel beténferegni a nappaliba.

- Ezek mik? - érdekesen húzta fel szemöldökét a legidősebb, amint megpillantotta az új, tökéletes állapotban lévő ruhaneműket.

- Ne mondd, hogy nem emlékszel? - háborodott fel Changbin, lecsapva az ünnepi gúnyákat oda, ahova éppen érte. - Felix és én bálba megyünk ezen a héten. Amin kiosztják majd az ösztöndíjat - nyomta meg az utolsó mondatot, hisz mindketten tudták, hogy ez az esemény mit jelent; azon az éjszakán fogják maguk mögött hagyni a várost; kettesben.

- Áááááá - tátotta el száját Minho, ahogy végre megértette, miről is van szó, majd lusta, alig észrevehető mosolyt küldött a szeretett gimnazista felé, aki pirulva pillantott inkább a szótlan, elveszett osztálytárs felé.

- Ne haragudj, hogy nem szóltam, de neked is szerváltam cuccokat, hisz ha már ennyire jóban vagyok veletek, ennyit megtehetek - vont vállat, melyre a másik csak hitetlenkedve rázta meg platina tincseit.

- Köszönjük, Changbin - hallatott kicsit komolyabb stílust az idős -, de bele kéne kezdenünk a dolgokba. Mindent megbeszéltünk, viszont azt nem tudom, hol kéne odaadni és hogyan, ha sikerül - tette karba kezeit, melyre mindkét diák azonnali gondolkodásba kezdett. Rendre jártak agytekervényeik, s szinte hallani lehetett, hogy süvítenek gondolataik. Felix volt az, ki pillanatokkal később felpattant helyéről, s feje felett egy apró villanykörte jelent meg.

- Legyen a sulinál lévő tó a helyszín - vetette fel az ötletet, melyet a másik kettő érdeklődve, csendbe burkolózva hallgatott. - A bál után adjuk oda annak, aki eljön érte. De előtte valahogy a pénzt kéne megszereznünk... Gyanakodnak már valakikre? - kérdezte reménykedve a nemleges válaszban, de Bin azonnal bólogatni kezdett.

- Woojin nekem támadt az öltözőben - vallotta be tarkóját vakargatva, szégyenteljesen lehunyva pilláit. - Azt mondta, tudja, hogy valami közöm van hozzá. Jeongin pedig elküldte a fenébe, hogy miért fenyeget engem mindenféle hülyeséggel, miközben biztos nem tudok semmit. Hyunjin is haragszik most rám, Seungmin hazugságokat terjeszt rólam, Chan pedig felém sem néz - sorolta feldúltan. - Egyszer és mindenkorra el akarom rendezni ezt a szart, hogy végre szabad legyek és tudják apuék, hogy mi van - jelentette ki bosszúszomjasan, mely azonnal felspanolta a másikakat.