titkok a koporsóban | skz - af

20

———————————————————————

22. kérdés eredménye: JISUNG

———————————————————————

Jisung körmeit piszkálva, ajkait fogai között tépkedve sétálgatott a gazdag negyedben lévő villák között, miközben Seungminra várt, hogy végre beérje. Már nagyjából húsz perce írt barátjának, hogy lent fogja várni a parkban, ahova szinte minden este lenéztek, de a fiatalabb még mindig nem érkezett meg; éppen ezért döntött úgy a barna, hogy megbontja a kabátjában lévő cigarettát, melyet még édesapja készletéből lopott, mikor kiderült, miket is tettek munkatársával karöltve.

Folyamatosan úgy érezte, hogy elárulják, s kihagyják mindenből társai, így úgy döntött, végre leveti magáról álarcát; visszatér az olyan dolgokhoz, melyeket lelkének legmélyebb bugyrába temetett.

Mikor leért kedvenc, már-már ikonikusnak számító padjukhoz, lustán vetette rá magát, s legkedvesebb alkoholját előhúzva zsebéből kortyolt bele a kesernyés folyadékba, rúdját ajkához emelve szippantott a szálból, belélegezve a szürke füstöt. Klisés gondolatok jutottak eszébe, melyek egytől-egyig azt pedzegették, hogy milyen üres és kietlen egész lénye, s ez az egy slukk milyen csodákat is tud leművelni lelkével; teste szinte azonnal lángra lobban - feléled.

Nem telt bele néhány pillanatba - miközben még javában jártak agytekervényei -, már a második dohányos csodát kóstolta volna meg, mikor nagy köhintések egyvelegei ütötték meg dobhártyáját. Egy érdes, fekete körömlakkal díszített mancs csattant vállán, melynek tulajdonosa lazán libbent át a támla felett, s szokásos nem törődöm mosollyal huppant le.

- Randi az ördöggel? - ráncolta össze szemöldökét Seungmin gúnyosan, amint észrevette a rég leégett csikkeket környékükön, s az oldalra dobott, még javában cseppektől habzó sörös dobozt.

- Ha ki akarsz oktatni, menj el - húzta össze magát Han, miközben lábait mellkasához húzta, s előre-hátra hintázva próbálta lenyugtatni a hidegtől majd' megfagyó tagjait.

- Én csak azért jöttem, hogy szórakoztassalak - öltött magára eszelős vigyort a másik, miközben mancsait kinyújtva vetette át azokat az alacsonyabb vállán, hogy kényelmesebben elférjen. - Tudom, hogy sok rossz dolog történik veled mostanában - kezdett bele, alattomosan felvezetve az elkövetkezendő témákat. - A szüleid ezzel az egész csalásos mizériával. Hyunjin a changbinos féltékenykedési rohamjaival, meg az, hogy folyamatosan csesztet teged. Meg engem is - tette hozzá magában. - És Minho Changbinnal - szinte hallotta, ahogy a barnában megreked a levegő is, majd az zaklatottan pillantott fel arcára.

- Minho Cha-Changbinnal? - remegett meg a fiatal hangja, hisz elképzelése sem volt, mégis miről beszélhet a magasabb.

- Hát... - vakarta meg a tarkóját, direkt elkapva tekintetét. - Szerintem egyértelmű, hogy azok összeszűrték a levet. Mármint sokat van együtt Felixszel is, de ha ő nincs otthon, akkor is fel szokott menni... Meg amikor az étterembe megy! Chan mondta, hogy látta ott őket - hazudott, mint a vízfolyás; ő nézte végig a jelenetet. - De ez csak spekuláció - dobta be végszónak alig látható, mégis teljességgel elégedett vigyorral ajkán.

- Ez nem lehet - pattant fel Ji, megrázva kobakját. - Changbin elmondta volna nekem - kövér könnycseppek jelentek meg szemgödrében. - Nem tette volna meg, hogy elhallgatja előlem - győzködte magát, fel-alá járkálva. - Ő a testvérem - omlott össze teljesen, majd azzal a lendülettel rángatta ki rejtekéből újra az öngyújtó,cigarettásdoboz kombót. - Szeret engem - artikulátlanul beszélt, miközben alig sikerült lenyomnia a lángokat adó szerkezetet. - Szeret engem - köhögött, ahogy tüdeje azonnal összeszorult a körülmények végett.