titkok a koporsóban | skz - af

26

- Milyen kellemes meglepetés titeket itt, együtt látni! - rikácsolta az igazgatónő sipító hanggal, hamisan lelkesedve, ahogy a kicsit sem érdeklődő diákokat figyelte, miközben azok egyesével, igazolványaikat felmutatva szállingóztak be a méregdrága virágokkal feldíszített aulába.

Felix egyenesen megrémülve, szemeivel szabályosan bescannelve környezetét, remegő ajkakkal sétálgatott Changbin oldalán, aki öles léptekkel szántotta fel a nagyteremhez vezető, jól kivilágított folyosót, s fapofát vágva hallgatta, Hyunjin éppen milyen szetteket - ahogy ő mondja, outfiteket - pakolt el hátizsákjába, hogy legyen miből válogatnia, az afterpartyn ne úgy nézzen ki, mint egy rosszul öltözött pingvin.

- Olyan borzalmasan unalmas lesz ez a szar - ecsetelte teátrálisan, ahogy megálltak a szekrényénél, ő pedig begyömöszölte oda a kissé túltömött, italoktól is bőven kidomborodó táskát. - Valaki megkapja az ösztöndíjat, úgy teszünk, mintha jó lenne másokkal egy légtérben egy levegőt szívni, semmi alkoholt nem iszunk, csak gyerekpezsit, mert ugye tiltja a házirend, aztán mindenki megy, amerre lát és lefekszünk alvásidőben... Tökéletes program - húzta el a száját. - Mondjuk ez rá nem annyira igaz, mert rögtön megyek szívni meg bebaszni utána, de akkor is! Bárcsak ne lenne ez a cécó, és rögtön a tárgyra tértnénk - zárta rövidre saját kiborulását, majd amint végzett a pakolással és megfordult, leesett állal követte végig, Jisung és Seungmin milyen lenéző tekintettel haladtak el mellettük.

- Semmi baj. Minden oké - erőltetett nagy görbületet arcára az alacsony fekete, ahogy felkészült az újabb találkozásra, miközben a mellette szobrozó szőkét el nem engedte, s végre-valahára hárman, együtt vonultak be a híres-neves bál valódi helyszínére.

- Azta! - bámulta feltűnően Lix a dekorációt, mely szegényes családi háttere és limitált lehetőségei miatt úgy festett, mintha egy luxuscikkekről szóló filmből ragadták volna ki. - Nézd! - mutatott izgatottan a kék szőnyeggel borított pulpitusra, ahol már nagyban egyezkedtek és rohangáltak a különböző tanárok. - Még mindig gyönyörű az a szobor - eddig csak a kinti vitrinben látta a nyertes jelképes jutalmát, így teljességgel lenyűgözte élőben az azon látható munka és precizitás.

- Szerencsés lesz az az ember, aki megnyeri - harapta be az ajkát Bin, miközben szemével akarva, akaratlanul is, de Chant kereste. Meglepődve konstatálta, hogy a fiú éppen Seungminnal társalog, s testvére körül legyeskedik, de betudta annak ezt az egészet, hogy a szürke nem akar még feszültebb atmoszférát teremteni, tekintve, hogy mindenki idegei cérnaszálakká vékonyodtak. - Nálad van a bátyád telefonja? - kérdezte hirtelen, hisz nem emlékezett rá, hogy az autónál odaadta-e nekik a szerkentyűt Minho vagy sem.

- Igen, minden nálam van, Changbinnie - nyugtatta Felix, észrevéve a furcsa hangulatot, mely a fentiekben említett társaságon uralkodott. - Odamegyek hozzájuk - fejtette le magáról barátja kezét, majd reflektálásra sem adva időt, azonnal a diákok előtt is termett.

- Te mit keresel itt? - támadta be Woojin, akin látszott, mennyire nem szívleli jelenlétét, de egy Jeongin által adott puszi után csak intett, hogy beszéljen; a kicsi mindig le tudta nyugtatni.

- Csupán annyi lenne a kérdésem, hogy miért kellett ennyivel előbb idejönnünk? Elvégre még tíz perc, amíg az egész elkezdődik. És mindenki itt van, miközben csak nekünk szóltak. Valaki érti ezt? - érdeklődött őszintén, most az egyszer egészen remekül tettetve, hogy csak úgy van és az ég egy adta világon semmihez sincs köze.