titkok a koporsóban | skz - af

08

———————————————————————

8. kérdés eredménye: VÉLETLEN ÖSSZEFUTÁS

———————————————————————

Felix nagy mosollyal ajkán, vidáman libbent be a terembe, ahol rajta kívül Hyunjin és néhány osztálytársa lézengett egyedül. Amint meglátta a fekete az egyenruhába bújtatott szőke kobakját, azonnal felkelt székéről és a kisebbhez sietett. Lixnek fogalma sem volt, miért ült oda az idősebb ilyen gyorsan és sebesen, de szinte látni lehetett arcán, ahogy átfut rajta a pánik; a magas srác sosem szokott ilyen közvetlen lenni másokkal. Főleg nem vele...

- Tartsd magad távol tőle, te kis gettópatkány! Nem akarom, hogy Changbin közelében legyél - nézett fenyegetően a kicsi mogyoró szemeibe, mire az csak nagyot nyelve, megfeszített állkapoccsal tűrte a farkasszemezést; ha harc, hát legyen harc.

- Miért kéne teljesítenem azt, amit mondasz? Netalántán a házőrzője vagy, vagy mi?! - kérdezett vissza hirtelen - tőle nem megszokott - magabiztossággal, ami azonnal meglepte a másikat és el is húzta száját a szokatlan hangsúly hallatán.

- Mert szépen kértelek rá, törpe. Azért - adott egyszerű választ, mire a szemben ülő halkan nevetni kezdett. - Hidd el, nem akarod megtapasztalni milyen az, ha nem így kérem.

- Ha ez a szép, akkor milyen lehet a csúnya, Hyunjin? Amúgy miért is zavar titeket, hogy barátkozunk? Mert szegény vagyok? Pedig ahogy elnéztem a ti életetek sem annyira kaviár és pezsgő, mint amennyire mutatni próbáljátok - ejtette el, mire a magasabb csak gyanakvóan kezdte méregetni.

- Mire akarsz ezzel kilyukadni, szöszi? - szinte köpte, ahogy meglátta Felix ártatlan görbületét.

- Ne add az álszentet! Ebben az iskolában nem sokáig maradnak titkok a titkok. Egyik pillanatban még senki nem tud a dolgokról, a másikban már a fél iskola elpletykálja, mi történt - mondta sejtelmesen, s a gyereksereg hallatán székestül odébb tolta a szinte gőzölgő fiút. - Most pedig ülj vissza, mindjárt jönnek a többiek!

Hyunjin majd' felforrt a dühtől és az arcátlan szemtelenségtől - s neki is ment volna Felixnek, ha Changbin apró tenyerei a mellkasán nem állítják meg.

- Korai lenne még elkezdeni a balhét, nem igaz, haver? - tudakolta Hyutól, de közben a mosolygó szőkét vizslatta - Jó reggelt, Lixie! Hogy állunk a mai nappal? - ült le gyorsan, s elő is kapta füzeteit, hogy a hamarosan kezdődő órán jegyzetelni tudjon. A fiatal annyira belemerült a pakoló fekete földöntúli látványába, hogy azt sem vette észre, legjobb barátja időközben befutott; és még a kérdésre sem válaszolt.

- Föld hívja Yongbokot! Changbin hatodjára szólt hozzád, te bamba - csettintett előtte Chan, mire a fiú csak felháborodva nézett rá, s puffogva bújt mellkasába.

- Utálom, ha így hívnak, te is tudod - motyogta, ahogy néhányan elkezdtek kuncogni a nem hétköznapi jelenten; a fekete hajú is majdnem elnevette magát, ám ahogy szólásra nyitotta volna száját, becsörtetett a tanárnő, és azonnal beszélni kezdett; belé fojtotta a szót.

- Üdvözlök mindenkit újra köreinkben! - üdvözölte a diákokat a hölgy, s folytatta is - Mint tudjátok, a projektek nagyon fontos részét képezik az osztályzási procedúrának. Mi inkább az életre tanítunk benneteket, és nem foglalkozunk annyit a lexikális tudással - tartott egy kis szünetet. - Mondjuk néhány emberre ráférne - pillantott a szürke felé, aki csak Lixre nézve kezdett hitetlenkedni a nem éppen kedves kijelentésen. - Az ösztöndíj lehetőség miatt a jó eredmény megszerzése létfontosságú köreitekben. Csak az a tanuló kaphatja meg a négy évfolyamból a jeles kitüntetést, aki tényleg tökéletesen teljesít a hónapok folyamán. Az angol beadandó csak egy kis ízelítő a rengeteg feladatból, ami rátok vár. Így sok sikert kívánok a befejezéséhez - mondta mosolyogva, ahogy bele is kezdett egy másik témába.