titkok a koporsóban | skz - af

04

———————————————————————

4. kérdés eredménye: ÖLTÖZŐ

———————————————————————

Chan idegesen, ajkait harapdálva sétált végig a folyosón, miközben legjobb barátja éppen mellette magyarázott a néhány órával ezelőtt korrepetált feketéről; szinte szíveket lőttek szemei, ahogy a fiú csodálatos és vakítóan fehér mosolyáról, bársonyosan puha hajáról és édes értetlenségéről beszélt.

A szürke azonban nem tudott semmire sem odafigyelni, hisz folyamatosan az előző este járt az eszében; amióta meglátta a fiatalt a játszótéren tengődni, nem tudott másra gondolni csak arra, hogy el fogja árulni titkát - s leleplezi őt és Woojint...

Már több éve kliense volt az idős srác, de sosem volt vele közelebbi kapcsolata; még a nevét sem tudta egészen addig, amíg be nem mutatkozott a tegnapi nap folyamán.

Mindketten ledöbbentek, amikor megpillantották egymást a folyosón; hideg zuhanyként érte őket a nem előre megbeszélt találka.

Mivel semelyikük sem akarta a másikat leleplezni - érthető okokból -, így azonnal jegelték az ehhez kapcsolódó dolgokat; úgy viselkedtek, mintha akkor találkoztak volna először.

Jeonginnak fogalma sem volt róla, hogy ő az a bizonyos díler, aki megsegíti párját néhanapján, így csak mosolyogva köszöntötte; furcsállta, hogy szerelme ilyen higgadtnak mutatkozik - halgatagságából és az ösztöndíjasokkal való unszimpatizálásából adódóan -, de nem firtatta, hisz boldog volt, hogy felszabadultnak tűnik Jinnie; ám a srác jellegzetes komorsága csak egyetlen okból kifolyólag nem volt jelen; nem akarta, hogy a másik szagot fogjon, s összerakja a darabokban tengődő képet...

A két egymás mellett siető fiút diskurálásukból egy ismeretlen tanár szakította ki, aki mosolyogva vezette be őket az öltözőbe - miután elmondták, hogy fogalmuk sincs hol található a helyiség.

Tudta Chan, hogy ott lesz minden férfi osztálytársa, így csak sebesen körbenézve mérte fel a terepet - s amikor látta, hogy Changbin még mindig nem jött meg, reszketegen fújta ki a levegőt és gyors öltözésbe kezdett.

Mások is voltak rajtuk kívül, de ők mindkettejüket semmibe vették, így borzalmasan egyszerű volt az utolsók közt maradni, miután eltűnt a tömeg.

Felix nem tudta figyelmen kívül hagyni a furcsa viselkedést - így lágyan csúsztatta barátja vállára kezeit, s aprókat körözve rajtuk próbálta lenyugtatni őt.

- Mi a baj, Channie? - kérdezte aggódva, csillogó szemekkel, miközben az órára nézve konstatálta, hogy hamarosan kezdődni fog a kötelező úszás. Nem akarta sürgetni haverját, de kicsit a szerkezet felé terelgette figyelmét, s úgy adta tudtára, hogy nincs sok idejük a beszélgetésre.

- Csak nagyon rosszul aludtam és fáradt vagyok - füllentett az idősebb szélesen mosolyogva, melyet a kicsi szinte kapásból elhitt; hiába a több évnyi ismeretség, naivitása és édessége mindig legyőzte; s ez most sem volt másképp.

Chan csak örült, hogy a platina nem tett fel több kérdést, és reszketegen fújta ki a levegőt, amikor végre kiment a medencékhez; egyedül hagyta gondolataival.

De nem sokáig tudta kiélvezni a csendet, hisz a rettegett fiú, Changbin loholt be a fekete ajtón; kicsit szétesve, először nem is észrevéve őt.

Ahogy lepakolta cuccait azonnal megpördült tengelye körül, s úgy kapta tekintetét az idősebbre.

Kínosan néztek egymásra, és először egyikük sem szólalt meg; fogalmuk sem volt, mégis mi a fenét kellene ebben helyzetben mondaniuk.