titkok a koporsóban | skz - af

12 - 3/2

———————————————————————

13. kérdés eredménye: VIDÉKI NYARALÓ

———————————————————————

Changbin izgatottan, s torkában dobogó szívvel indult Seungmin fekete, lesötétített autója felé, aki csak nagyokat ciccegve, szemeit forgatva, a kormányon dobolva várt a kisebb érkezésére; nem nagyon fűlött foga ahhoz, hogy legjobb haverjának öccsét furikázza ide-oda, de ha egyszer megígérte az idősebbnek, hogy vigyázni fog rá, megteszi - ennyi emberség hála istennek még maradt benne; s így el tudta kezdeni tervét, melynek kulcsfontosságú szereplője a kisebb. Lassan, érdeklődve, még mindig idegeskedve pillantott végig környezetén, s próbált mindent emlékezetébe vésni; megnyugtatta az a tudat, hogy nem volt senki, aki megkérdezhette volna, mégis mi a fenét csinál a késői órákban várakozás gyanánt - szeretett csendben beolvadni a környezetbe és úgy tenni, mintha normális lenne.

Ám ő is tudta, ez csak egy álca; valami sokkal nagyobbnak a része.

- Szia, Minnie! - köszöntötte gondolataiból kiszakítva az alacsony vidáman, ahogy egy nagyon drága itallal kezében próbálta felfeszegetni a hat lakatra zárt ajtót, s amint végre sikerült végrehajtania a procedúrát, vékony, sokat mutató felsőjét összehúzva huppant bele a bőr ülésbe.

- Apádé? - biccentett felé a nagyobb, mire a másiknak egy ezer wattos, levakarhatatlan mosoly jelent meg ajkán, majd heves bólogatásba kezdett.

- Az egyik legdrágább! Ha lúd, legyen kövér. Úgyis utálom, szóval leszarom, mit szól hozzá. Ha észreveszi, egye is a fene! - jelentette ki büszkén, s meg is csókolta a díszes, névvel ellátott palackot. - A barátaimnak csak a legjobbat! - folytatta jókedvűen, de a magasabb lusta vigyora láttán visszább is vett ebből a boldogságból. - Valami rosszat mondtam? - kérdezte gyanakodva, de a volánnál ülő inkább elkapta tekintetét és elindította az autót.

- Csak furcsa, hogy ilyen gyorsan jóban lettél velük - vont vállat tettetett nemtörődömséggel; belül azonban már az estére készülődött. - Nem fogsz bajba kerülni miattuk, ugye? - tudakolta negédesen amint felhangzott a kellemes bőgés, majd kapkodó mozdulatokkal hajtott ki a szerpentinre.

- Soha. Nem olyan emberek - rázta meg tincseit a másik, s beharapta ajkait, ahogy arra gondolt, amikor Chant belőve szedte fel földről; még mindig nem tette túl magát az eseten, ezért úgy döntött, elkanyarodik a fiútól, s nem is említi meg. - Felix sosem keverne bajba, Minho pedig a légynek se tudna ártani - legyintett, mire a volánnál ülőnek felhúzódott tökéletesen ívelt szemöldöke.

- Minho? - ismételte el a nevet, s Changbin gerincén végig futott valami kellemes borzongás; ahogy a szőke testvérére gondolt, melegség járta át minden porcikáját.

- Ühüm - válaszolt még mindig elkábulva, majd azonnal folytatta is. - Felix bátyja. Nagyon bírom. Sokszor találkoztam vele, mikor a projektet csináltuk. Kedves srác - lódított, miközben próbált nem a gyomrában repkedő pillangókra koncentrálni.

- Kíváncsi vagyok én erre a gyerekre - mondta aljas vigyorra húzva ajkát Seungmin, s magában már tervezni is kezdte, hogy fog mindent felforgatni egyetlen buli alatt.

......

Minho ajkait beharapva, az egyik széken ülve várta haverjainak érkezését, s büszkén járatta végig tekintetét az ízlésesen feldíszített szobán; nem volt nagy s fellengzős, mégis pont megfelelő a két nap alatt összerittyentett, sufnituninggal megoldott partihoz. Már csak az alkoholok és különböző szerek hiányoztak a repertoárból, melyről legjobb haverja, Bang Chan gondoskodott; fogalma sem volt, merre lehet a szürke - hisz már rég ott kellett volna lennie -, mégis türelmesen figyelte, ahogy Lix sürögve-forogva rendezi el az utolsó simításokat.