Ahn So Ra egy 26 éves, keményen dolgozó fiatal lány. A munkahelyén nem kap semmilyen elismerést, a szerelem pedig messzire elkerüli őt már évek óta. Múltjának egy részét teljesen elfelejtette egy baleset következtében, ezért fogalma sincs, mit is ak...
„Nap felkelte előtt van a legsötétebb, de a hajnal még mindig előtted van! A távoli jövőben sem fogod elfelejteni ezeket a mostani napokat… Bárhol is légy most, tarts egy kis szünetet! Hisz tudod, hogy soha nem adhatod fel! Ezért ne távolodj el nagyon a holnaptól!”
-Köszönöm. – súgja a fülembe Nam Joon, majd Yu Ri-t kézen fogva felvezeti az emeletre, hogy kicsit kettesben legyenek. -Ez most komoly? – kiált utánuk Hobi. Oda állok elé és csípőre tett kézzel szigorúan nézek rá – Oké, oké, csak ne üss meg! – nyüszít fel. -So Ra, mégis, hogy találtad meg a lányt? – kérdi Yoon Gi laposakat pislogva. -Nem volt nehéz. Beszélgettem Nam Joon-nal még aznap este, amikor kiborult. Elárulta a nevét, és hogy hol dolgozik. Már csak ki kellett lesnem, mikor van a boltban és le is csaptam rá. – húzom fel a vállamat, mintha tök egyszerű lett volna órákat állni a hidegben, várni egy ismeretlen lányra, aki kitudja mikor jár dolgozni. És nem mellesleg azt sem tudtam, hogy néz ki! -És hogy vetted rá, hogy eljöjjön? -Na, ezt tényleg könnyű volt. Már a második beszélgetés alkalmával elmeséltem, hogy Nam Joon milyen balhét levert, amikor megtudta Seok Jin és Soo Jin együtt vannak. Jó, lehet, hogy néhol kicsit túloztam a történetben, de kit érdekel? Itt van és ez a lényeg. -So Ra noona! – böki meg vállamat Jung Kook – Nekem is szerzel barátnőt? -Kook! – simogatom meg fekete tincseit – Ez nem olyan, mint örökbe fogadni egy kutyát, ugye tudod? Majd lesz barátnőd, ne aggódj. Hamarosan dögleni fognak utána a csajok. Dögös pasi leszel! -hajolok közelebb a fülléhez és úgy súgom az utolsó mondatot csak neki. -Köhöm! – érkezik Jimin felől a hang. Nem tetszik, hogy a fiatalabb közelében vagyok. Féltékeny. – És mond csak So. Mi a terv ma estére? -Hm, lássuk csak! A nehezén túl vagyunk Nam Joon-nak fülig ér a szája. -Szerintem máshova ér! – nyögi be, ide nem illő megjegyzését Yoon Gi, mire Taehyung és Kook az idősebbre néznek értetlen arccal. -Kellett ez most? – húzom fel magam. -Most mi van? Hamarosan ők is tudni fogják. – húzza féloldalasra a száját. Perverz! -Nem most beszéljük meg! – emelem meg a kezem, tenyérrel felé, hogy inkább hallgasson el. -Szóval, akkor most jön Tae tortája, utána egy kis karaoke. Az idősebbek ihatnak, a fiatalabbaknak van üdítő és éjfélre gyerek pezsgő. -De noona!!! Gyerek pezsgő? Ittam már alkohol! -Lehet, hogy ittál már, – dőlök Kook felé – de az én jelenlétembe, amíg nem leszel tizennyolc éves, biztos nem fogsz! – simogatom meg újra a fejét. -Ne már! – kiáltana fel, de mivel a kezem a fején van még, lejjebb nyomom – Értettem…
Közeledik az éjfél, és a nappali úszik a diszkó fényben. Mind együtt vagyunk, Nam Joon-ék is lejöttek kis idő múltán az emeletről, és közösen köszöntöttük fel Tae-t. És most már két órája megy az ének párbaj, különböző kiegészítőkkel, műhajjal, óriás szemüveggel, és palástokkal. Tae és Yoon Gi nagyon elemében vagy, de Seok Jin és Soo Jin is nem kicsit erőltetik meg a hangjukat. Még jó, hogy a következő két napra nincs betervezve ének óra, mert ahogy elnézem a társaságot, egy darabig nem fognak tudni megszólalni sem. -So Ra! – érinti meg finom a karomat Yu Ri, hogy felhívja magára a figyelmemet. Kelletlenül ugyan, de elszakítom a tekintetemet, az őrült társaságról, és mosolyogva követem a lányt egy csendesebb zugba. -Mi a helyzet Yu Ri? Kibékültetek RM-mel? – elpirulva, egy szelíd mosollyal az arcán bólint. Ajkába beleharap, hogy ne mondjon olyat, ami talán kínos lehetne Nam Joon számára, de nem is nagyon szeretném firtatni a köztük lévő eseményeket- Ezek szerint igen. Ennek örülök. Remélem, hogy nagyon sokáig boldogok lesztek együtt! – ölelem meg a lányt. -So Ra, az a helyzet, hogy nem ezért hívtalak félre. -Nos, hallgatlak! -Van egy barátnőm. Nem messze innen volt házi buliban, de sajnos elfajultak a dolgok és inkább eljött onnan. -Ide nyugodtan jöhet. Néz rájuk. Olyanok, mint a kerge vadkecskék, de inkább menekülnek, minthogy gondot okozzanak valakinek. Pláne egy lánynak. Plusz tőlem félnek, így nem lehet gond – kacsintok rá. -Köszönöm! Akkor szólhatok neki? – kérdi csillogással tengerkék szemében. -Persze! Pár perccel később teljesen véletlenül hallom meg a csengő hangját. Sejtem ki jöhetett meg, így szó nélkül a bejárati ajtóhoz lépek és kitárom. Hideg szél söpör befele a nyíláson keresztül, havat hordva a szememben. Megpróbálom kisöpörni belőle, de esélytelennek gondolom a harmadik próbálkozás után is, ezért a kint lévő karját megragadva, berántom és gyorsan be is csukom az ajtót. Kell pár másodperc, mire a hópelyhek kiolvadnak a szememből és közelebbről is meg tudom vizsgálni a jövevényt. Hosszú, csikós manó sapkájának a bojtja vállán keresztül a mellkasáig ér. Vastag kötött sála a szeméig van felhúzva, így csak a hatalmas szemüveg mögé rejtett barna szeme látszik ki az arcából. Magassága majdnem megegyezik Soo Jin-ével, pedig, ha jól látom magasított talpú cipő van rajta. Narancssárga kabátján számtalan zseb, és kitűző rejtőzik. Kicsi vékony lábait divatos szaggatott farmerba bújtatta. -Szia! – köszönök neki és felemelem az egyik kezemet, hogy kezet foghassunk – A nevem Ahn So Ra. Yu Ri mondta, hogy jössz. -Szia! – hangzik halkan a köszönés a sála mögül. – Éva Molnár vagyok. -Tessék? -Ő, bocs! A koreai nevem Semy. Baek Semy. -Nem koreai vagy? – lépek közelebb, és próbálom jobban megnézni magamnak, de a sál szinte teljesen eltakarja. -Nem. -Akkor? – döntöm oldalra a fejemet és kérdőn nézek rá. Nem egy beszédes típus. -Köhöm. Magyar. Magyar vagyok. -Oooo, európai vagy! Várjál! Nálatok van a tojás rántotta, igaz? – kérdem izgatottan. -Öhm, igen? -Szuper! A fiúk imádni fognak. Vedd le a kabátot és gyere a melegbe. Ne aggódj, nem tűnnek normálisnak, de igazából azok. Na, gyere ne félj! Beljebb lépek, hogy nyugodtan le tudjon vetkőzni, addig oda megyek a karaoke géphez és leállítom. -Yah, So Ra! – kiáltják egyszerre. -Nyugi, mindjárt folytathatjátok. Jött egy új vendég. – fordulok a bejárat felé – Semy! Gyere be, ha kész vagy. Mivel még én sem láttam kicsomagolva a lányt, nem kicsit lepődők meg a látványán. Hatalmas mogyoró szemeivel félénken méri fel a társaságunkat, és Yu Ri-t meglátva kissé megnyugszik. Csíkos zokniba bújt lábfejét zavartan teszi keresztbe egymáson, miközben a sarkán billeg előre hátra. Szaggatott fekete farmerja, feszesen tapad lábára, kiemelve minden érzéki domborulatát. Szintén fekete pulóverén a galaxis látható alatta „Én hiszek az űrlényekben” felirattal. Fekete kötött sálját nem vette le, csak lazított a szorításon, így hosszan az oldalát követve a csípőéig ér. De még így is jól látható a hófehér nyakában lévő apró csillagot ábrázoló medál, aminek a párja a fülében leng előre és hátra. Nincs sok smink rajta, pont annyi, hogy kiemelje arcának európai vonását, de a koreai-nak is szépnek tűnjön. Ajkára egy kevés szájfényt tett, szemeit kicsit kihúzta, és sötét pillái csak még jobban kiemelik óriási mogyoró barna szemeit. De talán, ami legjobban megtetszett mindannyiunknak az a válláig érő borzasan hullámos rézvörös haja. Olyan szégyellősen ácsorgott a nappali szélén, hogy mellé lépve kicsit közelebb húzom a társasághoz, akik még mindig néma csendben csodálkoznak rá a lányra. Szerencsére Yu Ri menti meg a kínos szituációt. -Srácok! Ő itt a legjobb barátnőm. Baek Semy. Kicsit félénk, ezért kérlek ne támadjátok le őt rögtön. – szívemből szólt! -Sziasztok! – köszön és felemeli a jobb kezét. A kisujját és a gyűrűsujját egymáshoz feszítve, míg a középső és a mutatóujját is szintén szorosan tartva, egy kis fura V betűt formál meg. Ahogy meglátom a kéztartását homlokon csapom magam gondolatban, hiszen egy újabb különc csatlakozott hozzánk. Hirtelen egy a földre borúló test hangjára leszek figyelmes, ezért hátra fordulok. Taehyung a földön, háton fekve vigyorog, miközben valamit az orra alatt motyog. -Mi történt vele? – ugrok a fiú mellé és közelebb hajolok, hogy halljam mit suttog. -Szerelmes vagyok!
